1. Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket?

2. A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:

3. "Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!"

4. Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti õket az Úr.

5. De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:

6. "Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen."

7. Az Úr végzését hirdetem; Õ így szólt hozzám: "A Fiam vagy, ma adtam neked életet.

8. Kérd tõlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait.

9. Vasvesszõvel verheted õket, és mint a cserépedényt, összetörheted."

10. Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket!

11. Szolgáljatok az Úrnak félelemmel,

12. csókoljátok meg a lábát rettegéssel! Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.





“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina