1. (A karvezetõnek - ének, zsoltár.) Ujjongjatok Istenemnek, földek mind,

2. zengjétek nevének dicséretét! Járuljatok eléje dicsõítõ énekkel!

3. Mondjátok Istennek: Mily csodálatosak a te mûveid! Az ellenség meghajol hatalmas erõd elõtt.

4. Imádjon téged az egész föld, és zengje dicséretedet, magasztalja nevedet!

5. Gyertek és lássátok Isten nagy tetteit: csodálatosat mûvelt az emberek között!

6. A tengert szárazfölddé változtatta, lábukkal lépkedtek át az áron, benne leljük hát örömünk!

7. Hatalmával kormányoz örökké, szeme vigyázza a nemzeteket, nehogy a lázadók elbízzák magukat.

8. Dicsõítsétek Istenünket, ti pogány népek, harsogjátok dicséretét!

9. Õ ad életet lelkünkbe, s nem hagyja, hogy meginogjon lábunk.

10. Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk, ahogy az ezüstöt szokták, tûzben megvizsgáltál.

11. A vadász hálójába tereltél, s nyomasztó terhet raktál a csípõnkre.

12. Elnézted, hogy az emberek fejünket tapossák, tûzön és vízen kellett áthaladnunk, de végül mégis könnyebbülést adtál.

13. Égõáldozattal lépek hajlékodba, teljesítem, amit megfogadtam:

14. ahogy ajkamra jött s ahogy szám ígérte a szorongatottságban.

15. Kövér juhok és kosok hájából áldozok fel, üszõket, bakokat ajánlok neked.

16. Kik félitek Istent, gyertek ide mind, halljátok s elmondom, mily nagy dolgot tett velem!

17. Még hozzá kiáltottam számmal, amikor nyelvem már zenghette dicséretét.

18. Ha szívemben gonoszság lett volna, nem hallgatott volna meg az Úr.

19. Ámde Isten meghallgatott, felfigyelt könyörgõ szavamra.

20. Áldott legyen az Úr, mert kérésem nem vetette el, irgalmasságát nem vonta meg tõlem.





“E’ na dor que o amor se torna mais forte.” São Padre Pio de Pietrelcina