1. mataioi men gar panteV anqrwpoi fusei oiV parhn qeou agnwsia kai ek twn orwmenwn agaqwn ouk iscusan eidenai ton onta oute toiV ergoiV proseconteV epegnwsan ton tecnithn
2. all' h pur h pneuma h tacinon aera h kuklon astrwn h biaion udwr h fwsthraV ouranou prutaneiV kosmou qeouV enomisan
3. wn ei men th kallonh terpomenoi tauta qeouV upelambanon gnwtwsan posw toutwn o despothV esti beltiwn o gar tou kallouV genesiarchV ektisen auta
4. ei de dunamin kai energeian ekplagenteV nohsatwsan ap' autwn posw o kataskeuasaV auta dunatwteroV estin
5. ek gar megeqouV kai kallonhV ktismatwn analogwV o genesiourgoV autwn qewreitai
6. all' omwV epi toutoiV memyiV estin oligh kai gar autoi taca planwntai qeon zhtounteV kai qelonteV eurein
7. en gar toiV ergoiV autou anastrefomenoi diereunwsin kai peiqontai th oyei oti kala ta blepomena
8. palin d' oud' autoi suggnwstoi
9. ei gar tosouton iscusan eidenai ina dunwntai stocasasqai ton aiwna ton toutwn despothn pwV tacion ouc euron
10. talaipwroi de kai en nekroiV ai elpideV autwn oitineV ekalesan qeouV erga ceirwn anqrwpwn cruson kai arguron tecnhV emmelethma kai apeikasmata zwwn h liqon acrhston ceiroV ergon arcaiaV
11. ei de kai tiV ulotomoV tektwn eukinhton futon ekprisaV periexusen eumaqwV panta ton floion autou kai tecnhsamenoV euprepwV kateskeuasen crhsimon skeuoV eiV uphresian zwhV
12. ta de apoblhmata thV ergasiaV eiV etoimasian trofhV analwsaV eneplhsqh
13. to de ex autwn apoblhma eiV ouqen eucrhston xulon skolion kai ozoiV sumpefukoV labwn egluyen en epimeleia argiaV autou kai empeiria sunesewV etupwsen auto apeikasen auto eikoni anqrwpou
14. h zww tini eutelei wmoiwsen auto katacrisaV miltw kai fukei eruqhnaV croan autou kai pasan khlida thn en autw katacrisaV
15. kai poihsaV autw autou axion oikhma en toicw eqhken auto asfalisamenoV sidhrw
16. ina men oun mh katapesh proenohsen autou eidwV oti adunatei eautw bohqhsai kai gar estin eikwn kai creian ecei bohqeiaV
17. peri de kthmatwn kai gamwn autou kai teknwn proseucomenoV ouk aiscunetai tw ayucw proslalwn kai peri men ugieiaV to asqeneV epikaleitai
18. peri de zwhV to nekron axioi peri de epikouriaV to apeirotaton iketeuei peri de odoiporiaV to mhde basei crhsqai dunamenon
19. peri de porismou kai ergasiaV kai ceirwn epituciaV to adranestaton taiV cersin eudraneian aiteitai
Lábjegyzetek:
13:1-2 - A bölcsesség felismeri, hogy a teremtés felfedi Isten nagyságát. Azok, akik ezt nem ismerik fel, bálványimádásba esnek, és emberi kézzel készített istenképeket alkotnak. Ez a figyelmeztetés rávilágít annak fontosságára, hogy a teremtés révén felismerjük az istenséget (lásd még Róma 1:20 és Zsolt 19:1-4).
13:3-5 - A bálványimádat kritikája rávilágít az isteniség anyagi tárgyakban való keresésének hiábavalóságára. Az, hogy a bálványok nem képesek Isten valódi természetét tükrözni, azt mutatja, hogy hiteles kapcsolatra van szükség a Teremtővel (lásd még Ésaiás 44:9-20 és Zsolt 115:4-8).
13:6-9 - Az a kijelentés, hogy a természet tanúskodik a Teremtőről, azt jelzi, hogy a bölcsességnek az igaz Isten imádásához kell vezetnie. Ez arra utal, hogy a természeti világ megfigyelése szellemi igazsághoz vezethet (lásd még Zsolt 104:24-25 és ApCsel 17:24-28).
13:10-13 - A tudatlanokra vonatkozó figyelmeztetés, akik inkább a teremtés elemeit imádják, mint a Teremtőt, a spirituális megkülönböztetés szükségességét hangsúlyozza. A bölcsesség azt tanítja, hogy az igazi odaadásnak Istenre kell irányulnia, nem pedig az Ő teremtésére (lásd még 1Korinthus 8:4-6 és Kolossé 1:16-17).
13:14-19 - Az a következtetés, hogy a bölcsesség az a fény, amely megvilágítja az embereket, és elvezeti őket Isten valódi megismeréséhez, rávilágít a bölcsesség szerepére a hívő ember életében. Ez a megvilágítás elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a bálványimádást (lásd még Példabeszédek 4:7 és Jakab 1:5).
Kapcsolódó versek Sabedoria, 13:
A Bölcsesség 13. fejezete kritizálja a bálványimádást és a panteizmust. Miért ostobaság a teremtés imádata? Ez a metsző szöveg elítéli azokat, akik összetévesztik a teremtés szépségét magával a Teremtővel. A fejezet amellett érvel, hogy az univerzum nagyságának el kell vezetnie Szerzője keresését. A 13. bölcsesség kigúnyolja az emberi kéz által készített bálványimádást, leleplezve a bálványimádás hiábavalóságát. Vizsgáljunk meg velünk öt bibliai részt, amelyek ennek a fejezetnek az Isten igaz ismeretéről szóló apologetikus témáihoz kapcsolódnak.
Róma 1:20: "Mert láthatatlan dolgait a világ teremtése óta, mind örök hatalmát, mind isteni mivoltát a teremtett dolgok értik és világosan látják, tehát megbocsáthatatlanok;" - Ez a vers a Bölcsesség 13:1-9 témáját visszhangozza arról, hogy a teremtés hogyan nyilatkoztatja ki Istent.
Zsoltárok 115:4-8: "Bálványaik ezüstből és aranyból vannak, férfi kezek munkája. Van szájuk, de nem beszélnek; szeme van, de nem lát. Van fülük, de nem hallanak; van orruk, de nincs szaguk. Van kezük, de nem érzik; lábuk van, de nem járnak; egyetlen hang sem jön ki a torkodon. Legyenek hozzájuk hasonlók azok, akik készítik őket, és mindazok, akik bíznak bennük." - Ez a rész a Bölcsesség 13:10-19-hez kapcsolódik a bálványimádás hiábavalóságáról.
Ésaiás 44:9-20: "Mindenki, aki faragott képeket készít, hiúság, és a legkívánatosabb dolgaik nem használnak; és a saját tanúik nem látnak és nem értenek semmit, úgyhogy megzavarodnak." - Ez az Ézsaiás-részlet a 13. Bölcsesség témáját osztja a bálványimádás ostobaságáról.
ApCsel 17:29: "Ezért, mivel Isten nemzedéke vagyunk, ne törődjünk azzal, hogy az istenség hasonló az aranyhoz, ezüsthöz vagy az emberek művészete és képzelete által faragott kőhöz." - Pálnak ez az athéni részlete a 13. Bölcsességben található bálványimádás kritikáját visszhangozza.
1Korinthus 8:4: "Ezért, ami a bálványoknak áldozott dolgok evését illeti, tudjuk, hogy a bálvány semmi a világon, és nincs más Isten, csak egy." - Ez a vers a 13. bölcsesség gondolatát tükrözi, amely szerint a bálványok nem valódi istenek.
FAQ:
Mit mond a Bölcsesség 13 a bálványimádásról?
A 13. bölcsesség elítéli a bálványimádást, megmutatva, hogy azok, akik imádják őket, figyelmen kívül hagyják Isten valódi természetét, aki mindent teremtett. (Bölcsesség 13:10-19)
Hogyan fedi fel a természet Isten nagyságát a 13. bölcsességben?
A világegyetem teremtése és a természeti rend Isten hatalmáról és bölcsességéről tanúskodik, minden ember előtt feltárja jelenlétét és istenségét. (Bölcsesség 13:1-9)
Miért a gonoszok felelősek a bálványimádásért?
A gonoszok azzal, hogy figyelmen kívül hagyják Istent, hamis isteneket hoznak létre, eltorzítják a természet által kinyilatkoztatott igazságot, és elfordulnak az igazi bölcsességtől. (Bölcsesség 13:10-19)
Hogyan hat az Istenről való tudatlanság az emberekre a 13. bölcsesség szerint?
Az Istenről való tájékozatlanság arra készteti az embereket, hogy a teremtményeket imádják a Teremtő helyett, tévedésbe esnek és eltérnek az igazi bölcsességtől. (Bölcsesség 13:1-9)
Mi a következménye a bálványimádásnak a Bölcsesség 13 szerint?
A bálványimádás a pusztulásba viszi az embereket, mert elfordulnak az igazi bölcsességtől, és hamis istenek rabszolgáivá válnak. (Bölcsesség 13:10-19)
