1. autoi gar oidate adelfoi thn eisodon hmwn thn proV umaV oti ou kenh gegonen
2. alla kai propaqonteV kai ubrisqenteV kaqwV oidate en filippoiV eparrhsiasameqa en tw qew hmwn lalhsai proV umaV to euaggelion tou qeou en pollw agwni
3. h gar paraklhsiV hmwn ouk ek planhV oude ex akaqarsiaV oute en dolw
4. alla kaqwV dedokimasmeqa upo tou qeou pisteuqhnai to euaggelion outwV laloumen ouc wV anqrwpoiV areskonteV alla tw qew tw dokimazonti taV kardiaV hmwn
5. oute gar pote en logw kolakeiaV egenhqhmen kaqwV oidate oute en profasei pleonexiaV qeoV martuV
6. oute zhtounteV ex anqrwpwn doxan oute af umwn oute ap allwn dunamenoi en barei einai wV cristou apostoloi
7. all egenhqhmen hpioi en mesw umwn wV an trofoV qalph ta eauthV tekna
8. outwV imeiromenoi umwn eudokoumen metadounai umin ou monon to euaggelion tou qeou alla kai taV eautwn yucaV dioti agaphtoi hmin gegenhsqe
9. mnhmoneuete gar adelfoi ton kopon hmwn kai ton mocqon nuktoV gar kai hmeraV ergazomenoi proV to mh epibarhsai tina umwn ekhruxamen eiV umaV to euaggelion tou qeou
10. umeiV martureV kai o qeoV wV osiwV kai dikaiwV kai amemptwV umin toiV pisteuousin egenhqhmen
11. kaqaper oidate wV ena ekaston umwn wV pathr tekna eautou parakalounteV umaV kai paramuqoumenoi
12. kai marturoumenoi eiV to peripathsai umaV axiwV tou qeou tou kalountoV umaV eiV thn eautou basileian kai doxan
13. dia touto kai hmeiV eucaristoumen tw qew adialeiptwV oti paralabonteV logon akohV par hmwn tou qeou edexasqe ou logon anqrwpwn alla kaqwV estin alhqwV logon qeou oV kai energeitai en umin toiV pisteuousin
14. umeiV gar mimhtai egenhqhte adelfoi twn ekklhsiwn tou qeou twn ouswn en th ioudaia en cristw ihsou oti tauta epaqete kai umeiV upo twn idiwn sumfuletwn kaqwV kai autoi upo twn ioudaiwn
15. twn kai ton kurion apokteinantwn ihsoun kai touV idiouV profhtaV kai umaV ekdiwxantwn kai qew mh areskontwn kai pasin anqrwpoiV enantiwn
16. kwluontwn hmaV toiV eqnesin lalhsai ina swqwsin eiV to anaplhrwsai autwn taV amartiaV pantote efqasen de ep autouV h orgh eiV teloV
17. hmeiV de adelfoi aporfanisqenteV af umwn proV kairon wraV proswpw ou kardia perissoterwV espoudasamen to proswpon umwn idein en pollh epiqumia
18. dio hqelhsamen elqein proV umaV egw men pauloV kai apax kai diV kai enekoyen hmaV o satanaV
19. tiV gar hmwn elpiV h cara h stefanoV kauchsewV h ouci kai umeiV emprosqen tou kuriou hmwn ihsou cristou en th autou parousia
20. umeiV gar este h doxa hmwn kai h cara
Lábjegyzetek:
2:1-2 - Pál újólag megerősíti, hogy prédikálása nem volt hiábavaló, a nehézségek ellenére sem. Emlékezteti a thesszalonikaiakat, hogy ellenállásba ütköztek, de igyekeztek bátran megosztani az evangéliumot (lásd még 2Korinthus 4:8-10 és Filippi 1:28).
2:3-4 - Pál kijelenti, hogy üzenete nem volt tisztátalan vagy álságos, hanem őszinte volt Isten előtt. A prédikátor hitelessége elengedhetetlen ahhoz, hogy az igét bizalommal fogadhassuk (lásd még 2Korinthus 2:17 és 1Korinthus 4:2).
2:7-8 - Pál a gyermekeiről gondoskodó anyához hasonlítja hozzáállását, példát mutatva a szereteten és gondoskodáson alapuló szolgálatról. Ez megerősíti a személyes és bensőséges kapcsolat gondolatát az evangélium hirdetésében (lásd még 2Korinthus 12:14-15 és 1Péter 5:2-3).
2:9-12 - Pál felidézi kemény munkáját az evangélium hirdetése terén, és példamutató életet élt, hogy példaképül szolgáljon a thesszalonikaiak számára. A feddhetetlenség és a példamutató élet a hatékony vezetés kulcsa (lásd még 2 Korinthus 6:3-10 és Filippi 3:17).
2:13 - Pál köszönetet mond Istennek az ige befogadásáért, amelyet nem emberi szóként, hanem Isten szavaként fogadtak el. Ez rávilágít annak fontosságára, hogy hittel és tisztelettel halljuk az evangéliumot (lásd még 1Korinthus 2:13 és Zsidók 4:12).
Kapcsolódó versek I Tessalonicenses, 2:
Az 1 Thesszalonikai levél 2. fejezete Pál tesszalonikai szolgálatával foglalkozik. Milyen jellemzők jellemezték az evangélium hirdetését? Ez a személyes szöveg Pál kemény munkájára, feddhetetlenségére és atyai gondoskodására emlékeztet. Az apostol kiemeli indítékainak tisztaságát, kedvességét és az egyház iránti áldozatos szeretetét. A fejezet olyan témákkal foglalkozik, mint a hitelesség a szolgálatban, az üldöztetés és Isten Igéjének átalakító ereje. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek összhangban állnak e kinyilatkoztató fejezet szolgálati elveivel.
ApCsel 16:22-24: "A tömeg Pál és Silás ellen támadt, és a bírók elrendelték, hogy ruháikat vetkőzzék le és korbácsolják meg. Súlyos korbácsolás után börtönbe zárták őket. A börtönőr parancsot kapott, hogy alaposan figyelje meg őket. Miután megkapta ezeket a parancsokat, bedobta őket a belső börtönbe, és lábukat kötözködte." - Ez a rész azokat a szenvedéseket illusztrálja, amelyekkel Pál és társai szembesültek, mielőtt Thesszalonikába érkeztek, ahogyan az 1Thesszalonika 2:2 említi.
1Korinthus 2:4: "Üzenetem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek erejének bemutatásából." - Ez a vers Pál prédikáláshoz való hozzáállását tükrözi, hasonlóan ahhoz, amit az 1Thesszalonika 2:3-5-ben ír le.
Galata 1:10: "Most az emberek vagy Isten jóváhagyását keresem? Vagy a férfiak kedvében akarok járni? Ha még mindig megpróbálnék az emberek kedvében járni, nem lennék Krisztus szolgája." - Pál hasonló érzést fejez ki az 1Thesszalonika 2:4-ben, hangsúlyozva, hogy Istennek igyekszik tetszeni, nem az embereknek.
Filippi 2:16: "Ragaszkodva az élet szavához. Így Krisztus napján büszke leszek arra, hogy nem futottam és nem erőlködtem haszontalanul." - Ez a vers megismétli Pál érzelmeit az 1Thesszalonika 2:19-20-ban, ahol kifejezi büszkeségét a thesszalonikaiakhoz.
2Korinthus 12:14: "Most készen állok arra, hogy harmadszor is meglátogassalak, és nem leszek terhedre, mert amit keresek, az nem a vagyonod, hanem ti magad. Továbbá a gyerekek ne a szüleiknek gyűjtsenek javakat, hanem a szülők a gyerekeiknek." - Ez a vers Pál atyai hozzáállását tükrözi a gyülekezetekkel szemben, hasonlóan ahhoz, amit az 1Thesszalonika 2:11-12-ben fejez ki.
FAQ:
Hogyan mutatta ki Pál a tesszalonikaiak iránti szeretetét?
Gyengéden gondoskodott róluk, ahogy egy anya gondoskodik gyermekeiről, nemcsak az evangéliumot osztja meg, hanem saját életét is. (1Thesszalonika 2:7-8)
Hogyan írja le Pál a thesszalonikai prédikációt?
Álnokság, tisztátalanság vagy megtévesztési szándék nélkül prédikált, Istennek akart tetszeni, nem az embereknek. (1Thesszalonika 2:3-4)
Hogyan fogadták a thesszalonikaiak Isten Igéjét?
Nem emberek szavának fogadták el, hanem Isten Igéjének, amely a hívőkben munkálkodik. (1Thesszalonika 2:13)
Miért említi Pál a thesszalonikaiak üldözését?
Üldöztetést szenvedtek el, mint a júdeai keresztények, megmutatva hűségüket az evangéliumhoz. (1Thesszalonika 2:14)
Mi volt Pál vágya, amikor írt a gyülekezetnek?
Vágyott arra, hogy újra láthassa őket, mert örömének és koronájának tekintette őket az Úr szemében. (1Thesszalonika 2:17-20)
