1. pauloV desmioV cristou ihsou kai timoqeoV o adelfoV filhmoni tw agaphtw kai sunergw hmwn
2. kai apfia th agaphth kai arcippw tw sustratiwth hmwn kai th kat oikon sou ekklhsia
3. cariV umin kai eirhnh apo qeou patroV hmwn kai kuriou ihsou cristou
4. eucaristw tw qew mou pantote mneian sou poioumenoV epi twn proseucwn mou
5. akouwn sou thn agaphn kai thn pistin hn eceiV proV ton kurion ihsoun kai eiV pantaV touV agiouV
6. opwV h koinwnia thV pistewV sou energhV genhtai en epignwsei pantoV agaqou tou en umin eiV criston ihsoun
7. carin gar ecomen pollhn kai paraklhsin epi th agaph sou oti ta splagcna twn agiwn anapepautai dia sou adelfe
8. dio pollhn en cristw parrhsian ecwn epitassein soi to anhkon
9. dia thn agaphn mallon parakalw toioutoV wn wV pauloV presbuthV nuni de kai desmioV ihsou cristou
10. parakalw se peri tou emou teknou on egennhsa en toiV desmoiV mou onhsimon
11. ton pote soi acrhston nuni de soi kai emoi eucrhston on anepemya
12. su de auton toutestin ta ema splagcna proslabou
13. on egw eboulomhn proV emauton katecein ina uper sou diakonh moi en toiV desmoiV tou euaggeliou
14. cwriV de thV shV gnwmhV ouden hqelhsa poihsai ina mh wV kata anagkhn to agaqon sou h alla kata ekousion
15. taca gar dia touto ecwrisqh proV wran ina aiwnion auton apechV
16. ouketi wV doulon all uper doulon adelfon agaphton malista emoi posw de mallon soi kai en sarki kai en kuriw
17. ei oun eme eceiV koinwnon proslabou auton wV eme
18. ei de ti hdikhsen se h ofeilei touto emoi ellogei
19. egw pauloV egraya th emh ceiri egw apotisw ina mh legw soi oti kai seauton moi prosofeileiV
20. nai adelfe egw sou onaimhn en kuriw anapauson mou ta splagcna en kuriw
21. pepoiqwV th upakoh sou egraya soi eidwV oti kai uper o legw poihseiV
22. ama de kai etoimaze moi xenian elpizw gar oti dia twn proseucwn umwn carisqhsomai umin
23. aspazontai se epafraV o sunaicmalwtoV mou en cristw ihsou
24. markoV aristarcoV dhmaV loukaV oi sunergoi mou
25. h cariV tou kuriou hmwn ihsou cristou meta tou pneumatoV umwn amhn [proV filhmona egrafh apo rwmhV dia onhsimou oiketou]
Lábjegyzetek:
1:4-5 - Pál örömét és háláját fejezi ki Filemon imáiért és szeretetéért, hangsúlyozva a Krisztusba vetett gyakorlati hit fontosságát. A keresztény hit nem korlátozódik a lelkiekre, hanem másokról való gondoskodásban és támogatásban nyilvánul meg (lásd még Galata 5:6 és 1 János 3:18).
1:6 - Pál azért imádkozik, hogy Filemon hite hatékonyan megértse azt a jót, amit másokért tesz. Az apostol hangsúlyozza, hogy az igaz, cselekvő hit olyan tettekké válik, amelyek építik az egyházat és tükrözik Krisztus szeretetét (lásd még Jakab 2:14-17 és Máté 25:35-40).
1:10-11 - Pál kegyelemért könyörög Onesimus, egy szökött rabszolga nevében. Onézimusz átalakulását az evangélium megváltó erejének példájaként mutatja, amely átalakítja az életeket és a kapcsolatokat (lásd még Efézus 6:9 és Kolossé 4:9).
1:12-14 - Pál felajánlja Onesimost Filemon fiának, és arra kéri, hogy többé ne rabszolgaként, hanem testvérként fogadja. Ez a gesztus azt az új identitást szimbolizálja, amellyel minden keresztény megvan Krisztusban, ahol a társadalmi különbségek túlmutatnak (lásd még 2Korinthus 5:16-17 és Galata 3:28).
1:15-16 - Pál azt sugallja, hogy Onézimusz elszakadása gondviselés volt, így most Pál és Filemon számára is hasznos lehet. Az apostol azt tanítja, hogy a nehézségeken keresztül Isten lehetőséget teremthet a megváltásra és a kapcsolatok helyreállítására (lásd még Róma 8:28 és 2 Korinthus 5:18).
Kapcsolódó versek Filêmon, 1:
Filemon 1. fejezete Pál személyes felhívását mutatja be. Hogyan alakítja át az evangélium a kapcsolatokat? Ez az egyedülálló levél Filemon és szökött rabszolgája, Onesimus, aki immár Krisztus testvére, megbékéléséről szól. A szöveg olyan témákat illusztrál, mint a megbocsátás, a Krisztusban való egyenlőség és az evangélium által a társadalmi kapcsolatokban végrehajtott átalakulás. Pál tapintatosan és szeretetteljesen használja apostoli befolyását, és Filemon szívéhez vonzódik. Fedezzen fel velünk öt bibliai részt, amelyek megvilágítják ennek a mozgalmas fejezetnek a forradalmi alapelveit.
Kolossé 4:9: "Együtt megy Onesimusszal, a mi hűséges és szeretett testvérünkkel, aki közületek való. Mindent elmondanak, ami itt történik." - Ez a rész említi Onesimust, a szökött rabszolgát, akire Filemon levele utal, bemutatva a levelek közötti kapcsolatot.
2Korinthus 5:17: "Ezért ha valaki Krisztusban van, az új teremtés. A régi dolgok elmúltak; íme, új dolgok jelentek meg!" - Ez a vers a Krisztusban való átalakulás témáját tükrözi, amelyet Pál Onézimuszra alkalmaz Filemonban.
Galata 3:28: "Nincs sem zsidó, sem görög, sem rabszolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert mindnyájan egyek a Krisztus Jézusban." - Ez a rész visszhangozza Pál Filemonhoz intézett könyörgését, hogy üdvözölje Onézimust Krisztus testvéreként, túllépve a társadalmi különbségeken.
Efézus 4:32: "Legyetek kedvesek és könyörületesek egymáshoz, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban." - Ez a vers Pál Filemonhoz intézett könyörgését tükrözi, hogy bocsásson meg, és üdvözölje Onézimust kedvesen.
1Péter 2:18: "Rabszolgák, minden tisztelettel engedelmeskedjetek uraitoknak, nemcsak a jóknak és kedveseknek, hanem a rosszaknak is." - Bár Pál kifejezetten nem parancsolja Onézimusznak, hogy térjen vissza, ez a rész a keresztény etikát tükrözi a rabszolgák és urak közötti akkori kapcsolatokra vonatkozóan.
FAQ:
Ki írta Filemonnak a levelet, és mi volt a célja?
Pál apostol írt Filemonnak, hogy közbenjárjon Onézimuszért, egy szökött rabszolgáért, aki áttért a kereszténységre. Pál arra kéri Filemont, hogy fogadja őt testvérként Krisztusban. (Filémon 1:1, 10-16)
Ki volt Onesimus, és mi volt a kapcsolata Filemonnal?
Onézimusz Filemon rabszolgája volt, aki elfutott, és Pált a börtönben találta. Megtérése után Pál visszaküldte őt, és arra kérte Filemont, hogy fogadja őt hittestvérként. (Filémon 1:10-12)
Hogyan mutatja ki Pál a keresztény szeretetet Filemonnak írt levelében?
Pál nem követeli, hanem a keresztény szeretetre hivatkozik, és azt kéri Filemontól, hogy fogadja kegyelemmel és megbocsátással Onézimust, ahogyan maga Pál is. (Filémon 1:8–9, 17)
Mit tanít Filemon levele a megbocsátásról és a kiengesztelődésről?
A levél megmutatja, hogy Krisztusban a társadalmi korlátok leomlanak, és a megbocsátás és a megbékélés elengedhetetlen a keresztény életben. (Filemon 1:15-16)
Milyen jelentősége van a Philemonnak írt levélnek a mai keresztények számára?
A levél a szeretetről, a megbocsátásról és a Krisztusban való egyenlőségről tanít, emlékeztetve minket arra, hogy Jézusban való identitásunk meghaladja a társadalmi státuszt és a különbségeket. (Filémon 1:16-17)
