Gefunden 1169 Ergebnisse für: Darius Király
Leveleket küldött Achasvéros király százhuszonhét tartományába az ott élõ zsidóknak, a béke és a hûség szavaival, (Eszter könyve 9, 30)
Achasvéros király adót vetett ki a szárazföldre és a tenger szigeteire. (Eszter könyve 10, 1)
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
A sötétség napja félelmet kelt benne, és erõt vesz rajta nyomorúság, ínség. Megragadják, mint egy harcra termett király, (Jób könyve 15, 24)
Megszabtam útjukat és vezérük voltam, mint valami király, trónoltam körükben, és ahová tetszett, vezethettem õket. (Jób könyve 29, 25)
Az Úr király örökre. Országából eltûntek a pogányok. (Zsoltárok könyve 10, 16)
Hatalmadnak örül, Uram, a király, és segítséged láttán hangosan ujjong. (Zsoltárok könyve 21, 2)
Hiszen a király az Úrban bizakodik, a Magasságbeli kegyelmének erejébõl nem fog meginogni. (Zsoltárok könyve 21, 8)
A király nem erõs hadsereggel gyõz, a királyt nem hatalmas ereje menti meg. (Zsoltárok könyve 33, 16)
Hegyes a nyilad, lám, népek hullanak el elõtted, a király ellenségeit elhagyja erejük. (Zsoltárok könyve 45, 6)
A király kívánja szépségedet, õ urad neked, közeledj hát odaadón! (Zsoltárok könyve 45, 12)
Ujjongva, vidám énekkel vonulnak oda, bevonulnak a király várába. (Zsoltárok könyve 45, 16)
