1. kai meq hmeraV ex paralambanei o ihsouV ton petron kai iakwbon kai iwannhn ton adelfon autou kai anaferei autouV eiV oroV uyhlon kat idian
2. kai metemorfwqh emprosqen autwn kai elamyen to proswpon autou wV o hlioV ta de imatia autou egeneto leuka wV to fwV
3. kai idou wfqhsan autoiV mwshV kai hliaV met autou sullalounteV
4. apokriqeiV de o petroV eipen tw ihsou kurie kalon estin hmaV wde einai ei qeleiV poihswmen wde treiV skhnaV soi mian kai mwsh mian kai mian hlia
5. eti autou lalountoV idou nefelh fwteinh epeskiasen autouV kai idou fwnh ek thV nefelhV legousa outoV estin o uioV mou o agaphtoV en w eudokhsa autou akouete
6. kai akousanteV oi maqhtai epeson epi proswpon autwn kai efobhqhsan sfodra
7. kai proselqwn o ihsouV hyato autwn kai eipen egerqhte kai mh fobeisqe
8. eparanteV de touV ofqalmouV autwn oudena eidon ei mh ton ihsoun monon
9. kai katabainontwn autwn apo tou orouV eneteilato autoiV o ihsouV legwn mhdeni eiphte to orama ewV ou o uioV tou anqrwpou ek nekrwn anasth
10. kai ephrwthsan auton oi maqhtai autou legonteV ti oun oi grammateiV legousin oti hlian dei elqein prwton
11. o de ihsouV apokriqeiV eipen autoiV hliaV men ercetai prwton kai apokatasthsei panta
12. legw de umin oti hliaV hdh hlqen kai ouk epegnwsan auton all epoihsan en autw osa hqelhsan outwV kai o uioV tou anqrwpou mellei pascein up autwn
13. tote sunhkan oi maqhtai oti peri iwannou tou baptistou eipen autoiV
14. kai elqontwn autwn proV ton oclon proshlqen autw anqrwpoV gonupetwn autw
15. kai legwn kurie elehson mou ton uion oti selhniazetai kai kakwV pascei pollakiV gar piptei eiV to pur kai pollakiV eiV to udwr
16. kai proshnegka auton toiV maqhtaiV sou kai ouk hdunhqhsan auton qerapeusai
17. apokriqeiV de o ihsouV eipen w genea apistoV kai diestrammenh ewV pote esomai meq umwn ewV pote anexomai umwn ferete moi auton wde
18. kai epetimhsen autw o ihsouV kai exhlqen ap autou to daimonion kai eqerapeuqh o paiV apo thV wraV ekeinhV
19. tote proselqonteV oi maqhtai tw ihsou kat idian eipon diati hmeiV ouk hdunhqhmen ekbalein auto
20. o de ihsouV eipen autoiV dia thn apistian umwn amhn gar legw umin ean echte pistin wV kokkon sinapewV ereite tw orei toutw metabhqi enteuqen ekei kai metabhsetai kai ouden adunathsei umin
21. touto de to genoV ouk ekporeuetai ei mh en proseuch kai nhsteia
22. anastrefomenwn de autwn en th galilaia eipen autoiV o ihsouV mellei o uioV tou anqrwpou paradidosqai eiV ceiraV anqrwpwn
23. kai apoktenousin auton kai th trith hmera egerqhsetai kai eluphqhsan sfodra
24. elqontwn de autwn eiV kapernaoum proshlqon oi ta didracma lambanonteV tw petrw kai eipon o didaskaloV umwn ou telei ta didracma
25. legei nai kai ote eishlqen eiV thn oikian proefqasen auton o ihsouV legwn ti soi dokei simwn oi basileiV thV ghV apo tinwn lambanousin telh h khnson apo twn uiwn autwn h apo twn allotriwn
26. legei autw o petroV apo twn allotriwn efh autw o ihsouV arage eleuqeroi eisin oi uioi
27. ina de mh skandaliswmen autouV poreuqeiV eiV thn qalassan bale agkistron kai ton anabanta prwton icqun aron kai anoixaV to stoma autou eurhseiV stathra ekeinon labwn doV autoiV anti emou kai sou
Lábjegyzetek:
17:1-2 - Jézus átváltoztatása a hegyen sarkalatos pillanat, amikor felfedi tanítványainak istenségét. Mózes és Illés jelenléte a Törvény és a próféták beteljesedésére utal Jézusban, megmutatva, hogy Ő a megígért Messiás (lásd még Lukács 9:28-36 és 2Péter 1:16-18).
17:3-4 - Péter három sátor építésére tett javaslata tükrözi vágyát, hogy meghosszabbítsa a dicsőség pillanatát. Isten mennyei hangja azonban felfedi, hogy Jézus a szeretett Fiú, és az egyetlen helyes válasz az, ha meghallgatjuk és követjük Őt (lásd még Márk 9:7 és János 12:28-29).
17:5-9 - Az Atya hangja megerősíti, hogy Jézus az Ő szeretett Fia, és megparancsolja a tanítványoknak, hogy hallgassanak rá. Az átváltoztatás után Jézus arra utasítja a tanítványokat, hogy ne mondják el a látomást, amíg fel nem támad, rámutatva halálának és feltámadásának misztériumára (lásd még Lukács 24:46-47 és 1 János 5:9-12).
17:14-21 - Jézus meggyógyít egy fiút, akit megszállt egy gonosz lélek, és a tanítványokat hitük hiánya miatti feddése rávilágít az Istenben való bizalom és az imádság erejére (lásd még Márk 9:14-29 és Jakab 5:15-16).
17:24-27 - A templomadó kérdését Jézus csodálatos módon, a szükséges érmét hozó hallal oldja meg. Ez Krisztus szuverenitását mutatja minden dolog felett, beleértve a vallási tekintélyeket is (lásd még Máté 22:15-22 és Filippi 4:19).
Kapcsolódó versek São Mateus, 17:
Máté 17. fejezete feltárja Jézus dicsőségét és megváltó küldetését. Hogyan készíti fel a színeváltozás a tanítványokat az elkövetkezendőkre? Ez a dicsőséges szöveg Jézus színeváltozását, egy démontól megszállott fiú gyógyulását és a halban lévő érme csodáját meséli el. A fejezet megerősíti Jézus isteni kilétét és a gonosz szellemek feletti hatalmát. Máté 17 is megelőlegezi a feltámadást. Vizsgáljunk meg velünk öt bibliai részt, amelyek megvilágítják ennek a szemfelnyitó fejezetnek a természetfeletti eseményeit.
2Péter 1:16-18: "Mert nem ravaszul kitalált meséket követünk, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmáról és eljöveteléről beszélünk nektek; ellenkezőleg, szemtanúi voltunk őfelségének. Dicsőséget és dicsőséget kapott az Atyaistentől, amikor a legfelsőbb dicsőségből megszólalt a hang: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”. Mi magunk hallottuk ezt a hangot az égből, amikor vele voltunk a szent hegyen." - Péter közvetlenül hivatkozik a Máté 17:1-8-ban leírt Jézus színeváltozására, megerősítve szemtanúként való igazát.
Márk 9:12: "Jézus így válaszolt: „Valóban, Illés az első, és mindent helyreállít. Akkor miért van megírva, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vetni?" - Ez a párhuzamos vers kibővíti a Máté 17:10-13-ban említett Illésről szóló párbeszédet, összekapcsolva azt a Messiás szenvedéséről szóló próféciával.
Lukács 9:45: "De nem értették, mit jelent ez; el volt rejtve előlük, hogy ne értsék. És féltek megkérdezni tőle, amit mondott." - Ez a párhuzamos vers kiegészíti a Máté 17:22-23-at, megmutatva a tanítványok zavarodottságát Jézus halálának és feltámadásának jóslata kapcsán.
2Mózes 30:13: "Mindenki, akit megszámolnak, fél siklust fizessen a szentély sékelje szerint, amely tizenkét gramm súlyú. Ez a fél sékel áldozat az Úrnak." - Ez a rész a Máté 17:24-27-ben említett templomi adó kontextusát adja.
1Korinthus 9:12: "Ha másoknak joguk van ahhoz, hogy Önök támogassák őket, nekünk még inkább nem? De nem élünk ezzel a joggal. Ellenkezőleg, mindent elviselünk, nehogy akadályt állítsunk Krisztus evangéliuma elé." - Pál megismétli azt az elvet, amelyet Jézus mutatott be a Máté 17:27-ben, miszerint időnként fel kell adni jogait, hogy elkerülje a szükségtelen sértést.
FAQ:
Mi történt Jézus színeváltozásakor?
Az átváltoztatás során Jézus átváltozott Péter, Jakab és János előtt, és arca ragyogott, mint a nap. Mózes és Illés megjelent, és hang hallatszott az égből: "Ez az én szeretett Fiam." (Máté 17:1-5)
Mit tanított Jézus a templomi adó fizetéséről?
Jézus azt mondta Péternek, hogy annak ellenére, hogy Isten Fia, meg fogja fizetni a templomi adót, hogy elkerülje a botrányt, és utasította Pétert, hogy fogjon halat, amiben benne van a szükséges érme. (Máté 17:24-27)
Hogyan gyógyította meg Jézus a szellemtől megszállott fiút?
Jézus megdorgálta a gonosz szellemet, amely megszállta a fiút, és meggyógyult. Jézus azt tanította, hogy az ilyen démont csak imával és böjtöléssel lehet kiűzni. (Máté 17:14-21)
Mit mondott Jézus haláláról és feltámadásáról?
Jézus bejelentette tanítványainak, hogy átadják az embereknek, és meghal, de a harmadik napon feltámad. Szomorúak voltak, de nem értették meg teljesen. (Máté 17:22-23)
Hogyan magyarázta Jézus az igazi nagyságot?
Amikor a tanítványok megkérdezték, hogy ki lesz a legnagyobb a mennyek országában, Jézus azt tanította, hogy aki olyan kicsivé teszi magát, mint egy gyermek, az a legnagyobb lesz. (Máté 17:1-5)
