1. megalai gar sou ai kriseiV kai dusdihghtoi dia touto apaideutoi yucai eplanhqhsan
2. upeilhfoteV gar katadunasteuein eqnoV agion anomoi desmioi skotouV kai makraV pedhtai nuktoV katakleisqenteV orofoiV fugadeV thV aiwniou pronoiaV ekeinto
3. lanqanein gar nomizonteV epi krufaioiV amarthmasin afeggei lhqhV parakalummati eskorpisqhsan qamboumenoi deinwV kai indalmasin ektarassomenoi
4. oude gar o katecwn autouV mucoV afobouV diefulatten hcoi d' ektarassonteV autouV periekompoun kai fasmata ameidhtoiV kathfh proswpoiV enefanizeto
5. kai puroV men oudemia bia katiscuen fwtizein oute astrwn eklamproi flogeV kataugazein upemenon thn stugnhn ekeinhn nukta
6. diefaineto d' autoiV monon automath pura fobou plhrhV ekdeimatoumenoi de thV mh qewroumenhV ekeinhV oyewV hgounto ceirw ta blepomena
7. magikhV de empaigmata katekeito tecnhV kai thV epi fronhsei alazoneiaV elegcoV efubristoV
8. oi gar upiscnoumenoi deimata kai taracaV apelaunein yuchV nosoushV outoi katagelaston eulabeian enosoun
9. kai gar ei mhden autouV taracwdeV efobei knwdalwn parodoiV kai erpetwn surigmoiV eksesobhmenoi diwllunto entromoi kai ton mhdamoqen feukton aera prosidein arnoumenoi
10. deilon gar idiw ponhria marturi katadikazomenh aei de proseilhfen ta calepa sunecomenh th suneidhsei
11. ouqen gar estin foboV ei mh prodosia twn apo logismou bohqhmatwn
12. endoqen de ousa httwn h prosdokia pleiona logizetai thn agnoian thV parecoushV thn basanon aitiaV
13. oi de thn adunaton ontwV nukta kai ex adunatou adou mucwn epelqousan ton auton upnon koimwmenoi
14. ta men terasin hlaunonto fantasmatwn ta de thV yuchV pareluonto prodosia aifnidioV gar autoiV kai aprosdokhtoV foboV epecuqh
15. eiq' outwV oV dh pot' oun hn ekei katapiptwn efroureito eiV thn asidhron eirkthn katakleisqeiV
16. ei te gar gewrgoV hn tiV h poimhn h twn kat' erhmian ergathV mocqwn prolhmfqeiV thn dusalukton emenen anagkhn mia gar alusei skotouV panteV edeqhsan
17. ei te pneuma surizon h peri amfilafeiV kladouV ornewn hcoV eumelhV h ruqmoV udatoV poreuomenou bia h ktupoV aphnhV katarriptomenwn petrwn
18. h skirtwntwn zwwn dromoV aqewrhtoV h wruomenwn aphnestatwn qhriwn fwnh h antanaklwmenh ek koilothtoV orewn hcw pareluen autouV ekfobounta
19. oloV gar o kosmoV lamprw katelampeto fwti kai anempodistoiV suneiceto ergoiV
20. monoiV de ekeinoiV epetetato bareia nux eikwn tou mellontoV autouV diadecesqai skotouV eautoiV de hsan baruteroi skotouV
Lábjegyzetek:
17:1-2 - A csapások idején az egyiptomiakra küldött sötétséget isteni büntetésként írják le. Azokat, akik átadták magukat a gonosznak, saját lelkük sötétsége gyötri. A fizikai fény hiánya a lelki megvilágosodás hiányát tükrözi (lásd még 2 Mózes 10:21-23 és Zsolt 105:28).
17:3-4 - Az egyiptomiak által tapasztalt heves félelem felfedi a gonoszok gyengeségét Isten hatalma előtt. Lelkiismeretük gyötri őket, ami azt mutatja, hogy Isten igazságossága nem kerülhető meg (lásd még 5Móz 28:65-67 és Ésaiás 13:7-8).
17:5-6 - Még a tűz, amelynek világítania kellene, képtelen eloszlatni az Isten által küldött sötétséget. Ez szemlélteti az emberi erők tehetetlenségét az isteni akarattal szemben és Isten abszolút uralmát a teremtés felett (lásd még Zsolt 139:11-12 és János 1:5).
17:9-10 - A saját képzeletüktől megrémült gonoszok félelemmel és szorongással néznek szembe. Ez a bűntudat és a belső ítélet erejét tükrözi, amely már a végső ítélet előtt marja a bűnösöket (lásd még Ézsaiás 57:20-21 és Róma 2:15).
17:14-15 - A csapások az isteni igazságosság megnyilvánulásai azok ellen, akik elutasítják az igazságot. A félelem saját lelkiismeretük foglyaivá teszi őket, és felfedi, hogy Isten nélkül nincs igazi béke vagy szabadság (lásd még Példabeszédek 28:1 és Jelenések 6:15-17).
Kapcsolódó versek Sabedoria, 17:
A Bölcsesség 17. fejezete leírja azt a sötétséget, amely Egyiptomra borult. Hogyan használja Isten a sötétséget az ítélkezéshez? Ez az élénk szöveg azt a pszichológiai terrort ábrázolja, amelyet az egyiptomiak tapasztaltak a kilencedik pestisjárvány idején. A fejezet szembeállítja Egyiptom nyomasztó sötétségét az Izrael által élvezett világossággal. A 17. Bölcsesség feltárja, hogy a gonoszokat maga a lelkiismeret hogyan ítéli el isteni ítéletben. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek a fejezet spirituális témáihoz kapcsolódnak a bűn és az isteni igazságosság következményeiről.
2Móz 10:21-23: "Akkor így szólt az Úr Mózeshez: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és sötétség borítja Egyiptomot, érezhető sötétség. Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és három napig sűrű sötétség volt egész Egyiptomban. Senki nem láthatott senkit, és nem hagyta el azt a helyet, ahol volt. Az izraelitáknak azonban ott volt a fényük, ahol éltek." - Ez a rész leírja a sötétség csapását Egyiptomban, egy történelmi eseményt, amelyet a 17. Bölcsesség allegorikusan értelmez.
János 3:19-20: "Ez az ítélet: a világosság eljött a világba, de az emberek a sötétséget szerették, és nem a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak. Aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem jön a világosságra, mert fél, hogy tettei nyilvánvalóvá lesznek." - Jézus a 17. bölcsességhez hasonló módon használja a világosság és a sötétség metaforáját, szembeállítva az isteni bölcsességet az emberi ostobasággal.
Róma 1:21-22: "Mert miután megismerték Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, és nem hálát adtak neki, hanem gondolataik hiábavalóvá lettek, és balgatag szívük elsötétült. Bölcsnek vallva magukat, megőrültek." - Pál leírja, hogy az isteni bölcsesség elutasítása hogyan vezet lelki sötétséghez, amely téma a 17. bölcsességben is jelen van.
Zsoltárok 91:5-6: "Nem félsz az éjszakai rettegéstől, sem a nappal repkedő nyíltól, sem a sötétben lesújtó járványtól, sem a délben pusztító pestistől." - Ez a zsoltár az éjszakai rettegésekkel szembeni isteni védelemről beszél, visszhangozva a 17. bölcsesség témáit a sötétségben való félelemről.
1János 1:5-6: "Ez az üzenet, amit tőle hallottunk és továbbítottunk nektek: Isten világosság; benne egyáltalán nincs sötétség. Ha azt állítjuk, hogy közösségünk van vele, de sötétségben járunk, hazudunk, és nem gyakoroljuk az igazságot." - János a 17. Bölcsességhez hasonló módon használja a világosság és a sötétség metaforáját, szembeállítva az Istenben való életet a nélküle való élettel.
FAQ:
Mit tanultak az egyiptomiak Isten hatalmáról a Bölcsesség 17-ben?
Az egyiptomiak megtapasztalták Isten szörnyű büntetéseit, amelyek megmutatták hatalmát és igazságosságát népe ellenségeinek megbüntetésében. (Bölcsesség 17:1-4)
Hogyan kerítette hatalmába a félelem az egyiptomiakat a Bölcsesség 17-ben?
Az istenfélelem hatalmába kerítette az egyiptomiakat, mert tudták, hogy megbüntetik őket Isten népe iránti arroganciájuk miatt. (Bölcsesség 17:3-4)
Mi az ellentét az igazak és a gonoszok között a Bölcsesség 17-ben?
Az igazak megtapasztalták Isten védelmét, míg a gonoszok szenvedték gonoszságuk következményeit. (Bölcsesség 17:10-11)
Hogyan nyilvánul meg Isten bölcsessége az egyiptomiak büntetésében a 17. bölcsességben?
Isten bölcsessége abban nyilvánul meg, hogy igazságosan és bűneikkel arányosan megbünteti az egyiptomiakat, bemutatva a gonosz feletti uralmát. (Bölcsesség 17:8-14)
Mit tanulhatunk meg Isten igazságosságáról a 17. bölcsességből?
Isten igazságossága tökéletes, és tisztességesen és részrehajlás nélkül bünteti meg a gonoszt, tanítási és helyreigazítási szándékkal. (Bölcsesség 17:15-16)