Második Törvénykönyv, 20
1. Ha ellenséged ellen harcba indulsz, s lovakat, harci szekereket és magadnál népesebb hadinépet látsz, ne rettenj meg tõlük. Mert veled az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptom földjérõl.
2. Mielõtt a csata megkezdõdnék, lépjen elõ a pap, és szóljon a harcosokhoz.
3. Mondja: "Halld, Izrael! Ma harcba szálltok ellenségeitekkel. De ne csüggedjen szívetek!
4. Mert az Úr, a ti Istenetek kivonul veletek küzdeni ellenségeitek ellen, és gyõzelemre segít benneteket."
5. Aztán az írnokok kérdezzék meg a hadinépet: "Ki épített új házat, s nem avatta még fel? Lépjen elõ és menjen haza, nehogy elessen a csatában, s más valaki avassa fel.
6. Ki telepített szõlõt, s még nem szedte elsõ termését? Lépjen elõ, s menjen haza, nehogy elvesszen az ütközetben, s más valaki szedje le az elsõ fürtöket.
7. Ki jegyzett el magának feleséget, s nem vette még el? Lépjen elõ s menjen haza, nehogy a csatatéren maradjon és más valaki vegye el!"
8. Aztán így folytassák az írnokok a hadinéphez intézett beszédüket: "Ki fél, s kinek csügged a szíve? Lépjen elõ, s menjen haza, nehogy testvérei szívét is a magáéhoz hasonlóan gyávává tegye."
9. Amikor az írnokok elmondják mondanivalójukat a harcosoknak, a csapatok vezérei álljanak a harcosok élére.
10. Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostromold, elõször ajánlj fel neki békét.
11. Ha elfogadja, s megnyitja kapuit, az egész nép, amely lakja, fizessen adót és legyen a szolgád.
12. Ha visszautasítja a békét, s fölveszi a harcot, aztán ostromot indítasz,
13. és az Úr, a te Istened hatalmadba adja, minden férfit hányj kardélre.
14. Az asszonyokat és a gyermekeket azonban, a jószágot, s mindazt, ami csak van a városban, az összes értéket ejtsd zsákmányul, s élvezd ellenségeid javait, amelyeket az Úr, a te Istened neked ad.
15. Így tégy mindazokkal a városokkal, amelyek messze esnek tõled, amelyek nem e népek városai közé számítanak.
16. E népek városaiban, amelyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben.
17. Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen, a hetitákon, amoritákon, kánaániakon, perizitákon, hivvitákon és jebuzitákon, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta,
18. nehogy eltanuld tõlük utálatos dolgaikat, amelyeket isteneik (tiszteletére) végbe visznek, s így vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen.
19. Ha ostrom alá veszel egy várost, hogy legyõzd és meghódítsd, a fákat ne irtsd ki, ne fogj fejszét. Egyél róluk, de ne vágd ki õket. Vagy a mezõ fái is emberek, hogy õket is meg kell ostromolnod?
20. Csak azokat a fákat szabad megcsonkítanod és kivágnod, amelyekrõl tudod, hogy nem teremnek ehetõ gyümölcsöt, azért, hogy ostrommûveket készíts belõlük az ellen a város ellen, amellyel harcba állsz, hogy be tudd venni.
