1. Halljátok a szót, Izrael háza, amelyet az Úr hozzátok intéz.

2. Ezt mondja az Úr: A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és ne féljetek az égi jelektõl, mert csak a pogány nemzetek félnek tõlük.

3. Valóban, csupa hiábavalóság az, amitõl a pogányok félnek; csak fa, semmi más, amit úgy vágtak az erdõn. Mesterember keze faragta ki bárddal;

4. aztán feldíszítette ezüsttel, arannyal, (4b) szeggel és kalapáccsal erõsítik meg õket, hogy szét ne hulljanak.

5. Olyanok, mint a madárijesztõ az uborkaföldön; beszélni nem tudnak, és vinni kell õket ide-oda, mert járni sem tudnak. Ne féljetek hát tõlük, hiszen semmi bajt nem okozhatnak; de hogy valami jót tegyenek, arra sincs erejük.

6. Nincs senki, aki hozzád hasonló volna, Uram! Nagy vagy, és Fölséges a neved!

7. Ki ne félne téged, nemzetek Királya? Egyedül téged illet a tisztelet. Mert a nemzetek bölcsei között, sem pedig országaiban nincs senki, aki hozzád hasonló volna.

8. Ezek mind egyaránt esztelenek és ostobák, s értelmetlen a tanítás is, amit e hiábavalóságok nevében adnak.

9. Tarsisból hozott ezüstlemezzel, Ófir aranyával. Ács és ötvösmester kezének mûve, csak mesteremberek munkája mind. Kék és vörös bíbor a ruhájuk;

10. Az Úr azonban az igaz Isten, õ az élõ Isten, az örök Király. Haragjától megrendül a föld, a népek nem tudják elviselni, ha felindul.

11. [Ezt mondjátok tehát nekik: Azok az istenek, akik nem alkották az eget és földet, ki fognak veszni a földrõl és az ég alól.]

12. Az Úr hatalmával megalkotta a földet; bölcsességével megteremtette a világot, és okosságával kifeszítette az egeket.

13. Ha felhangzik mennydörgõ szava, a vizek csak úgy zúgnak az égen; felhõket hajt a föld határáról, villámokat támaszt a zivatarhoz, és tárházaiból kiengedi a szelet.

14. Erre elámul minden ember, mert fel nem foghatja és minden aranymûves szégyent vall, a bálvány miatt, amelyet csinált. Mert öntött képei csak hiábavalóságok, még lélegzeni sem tudnak.

15. Hamis és nevetséges dolgok; ha majd eljön bûnhõdésük ideje, egy szálig elvesznek.

16. Nem hasonló hozzájuk Jákob osztályrésze: õ a mindenség alkotója, és Izrael törzse az öröksége. A Seregek Ura a neve.

17. Szedjétek össze holmitokat, meneküljetek e földrõl, ti, az ostromlott városnak lakói!

18. Mert ezt mondja az Úr: Íme, most messze elvetem ennek az országnak lakóit; és rájuk hozom a nyomorúságot, hátha így majd rám találnak.

19. "Jaj nekem romlásom miatt; gyógyíthatatlan az én sebem! Azt gondoltam magamban: Valahogy csak elviselem nyomorúságomat.

20. De sátram elpusztult, kötelei mind elszakadtak. Fiaim elmentek, s nincsenek többé; senki sincs, aki felállítsa sátramat, és kifeszítse a kárpitokat."

21. Bizony, esztelenek voltak a pásztorok, nem keresték az Urat. Ezért nem volt szerencséjük, és egész nyájuk szerteszéledt.

22. Figyeljetek! Új hír érkezett! Nagy zúgás kél észak földje felõl, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává.

23. Uram, te jól tudod, hogy az embernek nincs hatalmában az útja; és nem adatott meg neki, hogy irányt szabjon útjának, s maga irányítsa lépteit.

24. Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts.

25. Zúdítsd haragodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek el, és azokra a nemzedékekre, amelyek nem hívják segítségül a nevedet. Mert felfalták Jákobot s fölemésztették, lakóhelyét pusztasággá tették.





“Como é belo esperar!” São Padre Pio de Pietrelcina