1. Kiállok õrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem, és mit válaszol a panaszomra.

2. Az Úr meg is szólalt és ezt mondta: "Írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen olvasható legyen.

3. Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik s nem hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül.

4. Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hûségéért."

5. Bizony, a gazdagság hûtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet, összegyûjt magának minden nemzetet.

6. Vajon nem mondanak-e majd róla mindnyájan példázatokat? Nem költenek-e róla magvas mondásokat? Azt mondják majd: Jaj annak, aki a máséból gyûjtöget, - ugyan meddig? -, aki zálogok terhével terheli magát.

7. Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezõid, nem ébrednek-e föl végrehajtóid? A zsákmányuk leszel!

8. Mivel sok népet kifosztottál, a megmaradt népek téged fosztanak ki; amiért embervért ontottál, kifosztottad a földet, a várost és minden lakóját.

9. Jaj annak, aki családja javára becstelenül harácsol; aki magasra rakja fészkét, hogy kikerülje a balsorsot!

10. Házad szégyene mellett döntöttél, amikor eltiportál számos nemzetet; saját magad ellen vétkeztél.

11. Mert a falban még a kõ is kiáltozik, s a fagerenda válaszol neki.

12. Jaj annak, aki vérrel épít várost, és vétekbõl vet a városnak alapot!

13. Hát nem a Seregek Urának akarata az, hogy a népek a tûznek dolgoznak, s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek?

14. Mert az Úr dicsõségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert.

15. Jaj annak, aki leitatja társát, vegyíti a mérget, míg le nem részegíti, hogy láthassa a meztelenségét.

16. Gyalázattal teltél el, nem dicsõséggel! Igyál csak te is, és mutasd meg, hogy körül sem vagy metélve! Rajtad a sor, hogy megidd az Úr jobbjából a kelyhet. Dicsõséged elborítja majd a szégyened.

17. Mert elborít a gonoszság, amit a Libanonon végbevittél; rémült állatokat gyilkoltál, embervért ontottál, pusztítottad a földet, a várost és mind, aki benne lakik.

18. Mire jó a bálvány, alkotója miért faragta? Az ércbe öntött kép, a hazudó jós? Alkotója mégis bízott benne, amikor e szótlan bálványt kifaragta.

19. Jaj annak, aki így szólt a fatönkhöz: "Ébredj!". A néma kõhöz: "Kelj fel álmodból!" [Ez a szózat]. Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal, de éltetõ lélek nincsen benne!

20. Az Úr szent templomában lakik: némulj el színe elõtt, egész földkerekség!





“Procuremos servir ao Senhor com todo o coração e com toda a vontade. Ele nos dará sempre mais do que merecemos.” São Padre Pio de Pietrelcina