Salmos, 79

1. Ao mestre de canto. Conforme: “A lei é como os lírios”. Salmo de Asaf.*

1. (Aszaf zsoltára.) Uram, pogányok törtek be örökségedbe, szent templomodat meggyalázták. Jeruzsálemet romhalmazzá tették.

2. Escutai, ó pastor de Israel, vós que levais José como um rebanho.*

2. Szolgáid testét prédául vetették az égi madaraknak, híveid húsát a föld vadjainak.

3. Vós que assentais acima dos querubins mostrai vosso esplendor em presença de Efraim, Benjamim e Manassés. Despertai vosso poder, e vinde salvar-nos.

3. Jeruzsálem körül ontották vérüket, mint a vizet, és nem akadt senki, hogy eltemesse õket.

4. Restaurai-nos, ó Senhor; mostrai-nos serena a vossa face e seremos salvos.

4. Szomszédainknak szitok tárgya lettünk, csúfság és nevetség azoknak, akik körülöttünk laknak.

5. Ó Deus dos exércitos, até quando vos irritareis contra o vosso povo em oração?

5. Meddig még Uram? Örökre haragudni akarsz? Meddig izzik még bosszúd, mint a tûz?

6. Vós o nutristes com o pão das lágrimas, e o fizestes sorver um copioso pranto.

6. Öntsd ki haragod a pogányokra, akik nem ismernek, az országokra, amelyek neved nem tisztelik,

7. Vós nos tornastes uma presa disputada dos vizinhos: os inimigos zombam de nós.

7. amiért Jákobot eltiporták s lakóhelyét pusztasággá tették.

8. Restaurai-nos, ó Deus dos exércitos; mostrai-nos serena a vossa face e seremos salvos.

8. Atyáink bûneit ne rajtunk torold meg, siess elénk irgalmaddal, mert egészen nyomorultak lettünk.

9. Uma vinha do Egito vós arrancastes; expulsastes povos para replantá-la.*

9. Neved dicsõségéért ments meg minket, Istenünk, szabadítónk! Bocsásd meg, Urunk, bûneinket, ments meg minket a nevedért!

10. O solo vós lhes preparastes; ela lançou raízes nele e se espalhou na terra.

10. Miért mondják a pogányok: "Hol van hát Istenük?" Szemük elõtt legyen nyilvánvaló bosszúd a pogányokon, szolgáid véréért, amit kiontottak.

11. As montanhas se cobriram com sua sombra, seus ramos ensombraram os cedros de Deus.

11. Hatoljon fel hozzád a foglyok nyögése, szabadítsa ki erõs karod a halálra szántakat!

12. Até o mar ela estendeu sua ramagem, e até o rio os seus rebentos.*

12. Szomszédainknak add vissza hétszeresen a gyalázatot, amellyel illettek, Uram!

13. Por que derrubastes os seus muros, de sorte que os passantes a colham,

13. Mi pedig, a te néped és nyájad juhai, magasztalni fogunk mindörökké, s nemzedékrõl nemzedékre hirdetjük dicsõségedet.

14. e a devaste o javali do mato, e sirva de pasto aos animais do campo?

14.

15. Voltai, ó Deus dos exércitos; olhai do alto céu, vede e vinde visitar a vinha.

15.

16. Protegei este cepo por vós plantado, este rebento que vossa mão cuidou.

16.

17. Aqueles que a queimaram e cortaram pereçam em vossa presença ameaçadora.

17.

18. Estendei a mão sobre o homem que escolhestes, sobre o homem que haveis fortificado.*

18.

19. E não mais de vós nos apartaremos; conservai-nos a vida e então vos louvaremos.

19.

20. Restaurai-nos, Senhor, ó Deus dos exércitos; mostrai-nos serena a vossa face e seremos salvos.

20.