Salmos, 107

1. Cântico. Salmo de Davi.*

1. (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.

2. Meu coração está firme, ó Deus, meu coração está firme; vou cantar e salmodiar. Desperta-te, ó minha alma;

2. Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezébõl.

3. despertai-vos, harpa e cítara; quero acordar a aurora.

3. Akiket összegyûjtött az országokból, napkeletrõl és napnyugatról, északról és délrõl.

4. Entre os povos, Senhor, vos louvarei; salmodiarei a vós entre as nações,

4. Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé.

5. porque acima do céu se eleva a vossa misericórdia, e até as nuvens a vossa fidelidade.

5. Éhség és szomjúság gyötörte õket, életüket pusztulás fenyegette.

6. Resplandecei, ó Deus, nas alturas do céu, e brilhe a vossa glória sobre a terra inteira.

6. Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és õ megmentette õket minden félelmüktõl.

7. Para ficarem livres vossos amigos, ajudai-nos com vossa mão, ouvi-nos.

7. Egyenes úton vezette õket, hogy lakható helyre jussanak.

8. Deus falou no seu santuário: “Triunfarei, e me apoderarei de Siquém, medirei com o cordel o vale de Sucot.

8. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

9. Minha é a terra de Galaad, minha a de Manassés; Efraim será o elmo de minha cabeça; Judá, o meu cetro;

9. Mert az éhezõket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal.

10. Moab, a bacia em que me lavo. Sobre Edom porei minhas sandálias, cantarei vitória sobre a Filisteia”.

10. A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban.

11. Quem me conduzirá à cidade fortificada? Quem me levará até Edom?

11. Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét.

12. Quem, senão vós, Senhor, que nos repelistes, e já não andais à frente dos nossos exércitos?

12. Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa õket.

13. Dai-nos auxílio contra o inimigo, porque é vão qualquer socorro humano.

13. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette õket minden félelmüktõl.

14. Com Deus faremos proezas: ele esmagará os nossos inimigos.

14. Kivezette õket a sötétségbõl s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket.

15.

15. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

16.

16. Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte.

17.

17. Bûneik miatt erõtlenek voltak, mulasztásaikért bûnhõdniük kellett.

18.

18. Megundorodtak minden ételtõl, közel jutottak a halál kapujához.

19.

19. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette õket minden félelmüktõl.

20.

20. Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa õket, életüket kimentette a verembõl.

21.

21. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

22.

22. Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit.

23.

23. Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken:

24.

24. õk is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit.

25.

25. Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat.

26.

26. Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, õket pedig a kín emésztette.

27.

27. Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt.

28.

28. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette õket minden félelmüktõl.

29.

29. A vihart szellõvé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak.

30.

30. Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette õket az áhított kikötõbe.

31.

31. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

32.

32. Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsõítsék!

33.

33. Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé.

34.

34. Termékeny földet szikes mezõvé, lakóinak gonoszsága miatt.

35.

35. Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává.

36.

36. Az éhezõket oda telepítette, hogy otthont teremtsenek rajta.

37.

37. Mûvelték a földet, szõlõt ültettek, és gazdagon arattak.

38.

38. Megáldotta õket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította.

39.

39. Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette õket.

40.

40. Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani:

41.

41. az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat.

42.

42. Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul.

43.

43. Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!