Salmos, 104

1. Aleluia. Celebrai o Senhor, aclamai o seu nome, apregoai entre as nações as suas obras.*

1. Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl,

2. Cantai-lhe hinos e cânticos, anunciai todas as suas maravilhas.

2. a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort,

3. Gloriai-vos do seu santo nome; rejubile o coração dos que procuram o Senhor.

3. lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhõket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova.

4. Recorrei ao Senhor e ao seu poder, procurai continuamente sua face.

4. A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá.

5. Recordai as maravilhas que operou, seus prodígios e julgamentos por seus lábios proferidos,

5. A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idõk folyamán.

6. ó descendência de Abraão, seu servidor, ó filhos de Jacó, seus escolhidos!

6. Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították.

7. É ele o Senhor, nosso Deus; suas sentenças comandam a terra inteira.

7. De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgõ hangodra.

8. Ele se lembra eternamente de sua aliança, da palavra que empenhou a mil gerações,*

8. A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál.

9. que garantiu a Abraão, e jurou a Isaac,

9. Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet.

10. e confirmou a Jacó irrevogavelmente, e a Israel como aliança eterna,

10. Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.

11. quando disse: “Eu te darei a terra de Canaã, como parte de vossa herança”.

11. Inni adsz a mezõ vadjainak, a szomjas vadszamár merít belõlük.

12. Quando não passavam de um reduzido número, minoria insignificante e estrangeiros na terra,

12. Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.

13. e andavam errantes de nação em nação, de reino em reino,

13. A hegyeket kamráid vizébõl öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.

14. não permitiu que os oprimissem, e castigou a reis por causa deles.

14. Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földbõl kenyeret nyerjen,

15. “Não ouseis tocar nos que me são consagrados, nem maltratar os meus profetas.”

15. a szívét meg borral vidíthassa hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erõt kölcsönözzön neki.

16. E chamou a fome sobre a terra, e os privou do pão que os sustentava.

16. Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.

17. Diante deles enviara um homem: José, que fora vendido como escravo.

17. A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik.

18. Apertaram-lhe os pés entre grilhões, com cadeias cingiram-lhe o pescoço,

18. A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtõzik.

19. até que se cumpriu a profecia, e o justificou a palavra de Deus.

19. Te alkottad a holdat, hogy az idõt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le.

20. Então o rei ordenou que o soltassem, o soberano de povos o livrou,

20. Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdõ vadjai körülhúznak.

21. e o nomeou senhor de sua casa e governador de seus domínios,

21. Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentõl követelik táplálékukat.

22. para, a seu bel-prazer, dar ordens a seus príncipes, e a seus anciãos, lições de sabedoria.

22. De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtõznek a barlangokban.

23. Então Israel penetrou no Egito, Jacó foi viver na terra de Cam.

23. Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig.

24. Deus multiplicou grandemente o seu povo, e o tornou mais forte que seus inimigos.

24. Milyen sokrétû a te mûved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele.

25. Depois, de tal modo lhes mudou os corações, que com aversão trataram o seu povo, e com perfídia, os seus servidores.

25. Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élõlények nyüzsgõ sokasága, kicsi és nagy állatok serege.

26. Mas Deus lhes suscitou Moisés, seu servo, e Aarão, seu escolhido.

26. Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetõzzék.

27. Ambos operaram entre eles prodígios e milagres na terra de Cam.

27. Rád vár minden élõ, hogy ételt adj nekik a kellõ idõben.

28. Mandou trevas e se fez noite: resistiram, porém, às suas palavras.

28. Megadod nekik, és õk összegyûjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal.

29. Converteu-lhes as águas em sangue, matando-lhes todos os seus peixes.

29. De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg õket. Ha megvonod éltetõ erõdet, elpusztulnak és a porba térnek.

30. Infestou-lhes a terra de rãs, até nos aposentos reais.

30. Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét.

31. A uma palavra sua vieram nuvens de moscas, mosquitos em todo o seu território.

31. Dicsõség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr mûveinek!

32. Em vez de chuva lhes mandou granizo e chamas devorantes sobre a terra.

32. Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek.

33. Devastou-lhes as vinhas e figueiras, e partiu-lhes as árvores de seus campos.

33. Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok.

34. A seu mando vieram os gafanhotos, e lagartas em quantidade enorme,

34. Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm.

35. que devoraram toda a erva de suas terras e comeram os frutos de seus campos.

35. A bûnösök tûnjenek el a földrõl, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat!

36. Depois matou os primogênitos do seu povo, primícias de sua virilidade.

36.

37. E Deus tirou os hebreus carregados de ouro e prata; não houve, nas tribos, nenhum enfermo.

37.

38. Alegraram-se os egípcios com sua partida, pelo temor que os hebreus lhes tinham causado.

38.

39. Para os abrigar Deus estendeu uma nuvem, e para lhes iluminar a noite uma coluna de fogo.

39.

40. A seu pedido, mandou-lhes codornizes, e os fartou com pão vindo do céu.

40.

41. Abriu o rochedo e jorrou água como um rio a correr pelo deserto,

41.

42. pois se lembrava da palavra sagrada, empenhada a seu servo Abraão.

42.

43. E fez sair, com júbilo, o seu povo, e seus eleitos com grande exultação.

43.

44. Deu-lhes a terra dos pagãos e desfrutaram das riquezas desses povos,

44.

45. sob a condição de guardarem seus mandamentos e observarem fielmente suas leis.

45.