Salmos, 107
1. Cântico. Salmo de Davi.*
1. (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.
2. Meu coração está firme, ó Deus, meu coração está firme; vou cantar e salmodiar. Desperta-te, ó minha alma;
2. Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezébõl.
3. despertai-vos, harpa e cítara; quero acordar a aurora.
3. Akiket összegyûjtött az országokból, napkeletrõl és napnyugatról, északról és délrõl.
4. Entre os povos, Senhor, vos louvarei; salmodiarei a vós entre as nações,
4. Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé.
5. porque acima do céu se eleva a vossa misericórdia, e até as nuvens a vossa fidelidade.
5. Éhség és szomjúság gyötörte õket, életüket pusztulás fenyegette.
6. Resplandecei, ó Deus, nas alturas do céu, e brilhe a vossa glória sobre a terra inteira.
6. Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és õ megmentette õket minden félelmüktõl.
7. Para ficarem livres vossos amigos, ajudai-nos com vossa mão, ouvi-nos.
7. Egyenes úton vezette õket, hogy lakható helyre jussanak.
8. Deus falou no seu santuário: “Triunfarei, e me apoderarei de Siquém, medirei com o cordel o vale de Sucot.
8. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
9. Minha é a terra de Galaad, minha a de Manassés; Efraim será o elmo de minha cabeça; Judá, o meu cetro;
9. Mert az éhezõket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal.
10. Moab, a bacia em que me lavo. Sobre Edom porei minhas sandálias, cantarei vitória sobre a Filisteia”.
10. A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban.
11. Quem me conduzirá à cidade fortificada? Quem me levará até Edom?
11. Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét.
12. Quem, senão vós, Senhor, que nos repelistes, e já não andais à frente dos nossos exércitos?
12. Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa õket.
13. Dai-nos auxílio contra o inimigo, porque é vão qualquer socorro humano.
13. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette õket minden félelmüktõl.
14. Com Deus faremos proezas: ele esmagará os nossos inimigos.
14. Kivezette õket a sötétségbõl s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket.
15.
15. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
16.
16. Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte.
17.
17. Bûneik miatt erõtlenek voltak, mulasztásaikért bûnhõdniük kellett.
18.
18. Megundorodtak minden ételtõl, közel jutottak a halál kapujához.
19.
19. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette õket minden félelmüktõl.
20.
20. Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa õket, életüket kimentette a verembõl.
21.
21. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
22.
22. Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit.
23.
23. Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken:
24.
24. õk is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit.
25.
25. Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat.
26.
26. Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, õket pedig a kín emésztette.
27.
27. Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt.
28.
28. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette õket minden félelmüktõl.
29.
29. A vihart szellõvé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak.
30.
30. Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette õket az áhított kikötõbe.
31.
31. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
32.
32. Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsõítsék!
33.
33. Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé.
34.
34. Termékeny földet szikes mezõvé, lakóinak gonoszsága miatt.
35.
35. Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává.
36.
36. Az éhezõket oda telepítette, hogy otthont teremtsenek rajta.
37.
37. Mûvelték a földet, szõlõt ültettek, és gazdagon arattak.
38.
38. Megáldotta õket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította.
39.
39. Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette õket.
40.
40. Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani:
41.
41. az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat.
42.
42. Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul.
43.
43. Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!
Bíblia Ave Maria - Minden jog fenntartva.
