1. (Zsoltár, templomszentelési ének - Dávidtól.)

2. Dicsõítlek, Uram, mivel megmentettél, nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak.

3. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, s te meggyógyítottál,

4. Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, megmentettél attól, hogy a sírba szálljak.

5. Ti, akik szeretitek, dicsõítsétek az Urat, magasztaljátok szent emlékét!

6. Mert haragja csak egy pillanatig tart, jósága azonban az egész életen át. Ha este sírás látogat is meg, reggel visszatér az öröm.

7. Így szóltam magamban bízva: Nem ingok meg soha,

8. mert jóságod, Uram, szilárd hegyre állított. De mikor elrejtetted arcodat, megrendültem.

9. Uram, akkor hozzád kiáltottam, Istenemhez könyörögtem irgalomért:

10. Mi haszon származna vérembõl, hogyha sírba szállnék? Dicsõíthet téged a por, hirdetheti nagy hûségedet?

11. Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam, légy az én segítõm, Uram.

12. Panaszomat öröménekre változtattad, leoldottad vezeklõruhám és örömmel öveztél körül.

13. Hogy lelkem énekeljen neked és ne hallgasson soha. Uram, Istenem, mindörökké dicsõítelek!





“Se precisamos ter paciência para suportar os defeitos dos outros, quanto mais ainda precisamos para tolerar nossos próprios defeitos!” São Padre Pio de Pietrelcina