1. Farizeusok és szadduceusok mentek hozzá, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik égi jelet.

2. Ezt válaszolta nekik: "Este azt mondjátok, jó idõ lesz, mert vöröslik az ég.

3. Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhõs és vörös. Az ég színébõl tudtok következtetni, az idõk jeleit meg nem tudjátok felismerni?

4. A gonosz házasságtörõ nemzedék jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás jelét." Ezzel otthagyta õket és elment.

5. A tanítványok a túlsó partra menet elfelejtettek magukkal kenyeret vinni.

6. Jézus figyelmeztette õket: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!"

7. Azok így tanakodtak egymás között: "Nem hoztunk magunkkal kenyeret."

8. Jézus észrevette, s így szólt: "Kishitûek, mit tanakodtok magatok közt, hogy nincs kenyeretek?

9. Még most sem értitek? Nem jut eszetekbe az ötezer embernek adott öt kenyér, s hogy hány kosarat szedtetek tele?

10. Sem a négyezer embernek adott hét kenyér, meg hogy akkor is hány kosárral szedtetek össze?

11. Hát nem értitek, hogy nem a kenyérrõl beszéltem nektek: Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?"

12. Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta õket, hanem a farizeusok tanításától.

13. Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"

14. Így válaszoltak: "Van, aki Keresztelõ Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának."

15. Jézus most hozzájuk fordult: "Hát ti mit mondtok, ki vagyok?"

16. Simon Péter válaszolt: "Te vagy Krisztus, az élõ Isten Fia."

17. Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.

18. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erõt.

19. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."

20. Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy õ a Krisztus.

21. Ettõl kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektõl, a fõpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad.

22. Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: "Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled."

23. Megfordult és rászólt: "Távozz tõlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak."

24. Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.

25. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.

26. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?

27. Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsõségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint.

28. Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában."





“Para mim, Deus está sempre fixo na minha mente e estampado no meu coração.” São Padre Pio de Pietrelcina