Máté evangéliuma, 22

1. Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk:

2. "A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzõt rendezett a fiának.

3. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzõre! Azok nem akartak jönni.

4. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát elõkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzõre!

5. Azok nem törõdtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett.

6. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sõt meg is ölték õket.

7. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette.

8. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegzõ ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.

9. Menjetek ezért ki az útkeresztezõdésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzõre!

10. A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzõs terem megtelt vendégekkel.

11. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzõre öltözve.

12. Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzõre öltözve? Az elnémult,

13. a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külsõ sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

14. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."

15. A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni.

16. Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: "Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez.

17. Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?"

18. Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: "Mit kísértetek, képmutatók?

19. Mutassátok az adópénzt!" Odanyújtottak neki egy dénárt.

20. Ekkor megkérdezte tõlük: "Kinek a képe és a felirata ez?" "A császáré" - felelték.

21. Erre azt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!"

22. Ezt hallva annyira meglepõdtek, hogy otthagyták és eloldalogtak.

23. Aznap még szadduceusok is mentek hozzá, akik tagadták a feltámadást. Kérdést

24. intéztek hozzá: "Mester, Mózes úgy rendelkezett, hogy ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.

25. Volt hét testvér. Az elsõ megnõsült, aztán meghalt. Mivel nem volt gyermeke, feleségét testvérére hagyta.

26. Ugyanez történt a másodikkal, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig.

27. Végül meghalt az asszony is.

28. A feltámadáskor a hét közül melyiknek a felesége lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt."

29. Jézus így válaszolt: "Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.

30. A feltámadás után nem nõsülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben.

31. Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten mondott nektek:

32. Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élõké."

33. Amikor ezt a nép hallotta, elámult tanításán.

34. Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyûltek.

35. Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá:

36. "Mester, melyik a fõparancs a törvényben?"

37. Jézus ezt felelte: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.

38. Ez a legnagyobb, az elsõ parancs.

39. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.

40. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták."

41. Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus

42. föltette nekik a kérdést: "Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?" "Dávidé" - felelték.

43. Õ tovább kérdezte õket: "Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek sugallatára Urának, amikor ezt mondja:

44. Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá vetem.

45. Ha Dávid Urának nevezi, hogy lehet a fia?"

46. Erre nem akadt senki, aki tudott volna neki egy szót is felelni. Attól a naptól nem is merték kérdezgetni.