1. Ha a tolvajt tetten érik, amikor áttöri a falat, és úgy megütik, hogy belehal, a vérét nem kell megtorolni.

2. De ha már napkelte után történt, akkor a tolvaj vérét meg kell torolni. Annak viszont teljes kárpótlást kell fizetnie. Ha nincs mibõl megtennie, õt magát kell eladni és úgy kifizetni, amit ellopott.

3. Ha a lopott állatot még élve megtalálják nála, akár szarvasmarha, akár szamár vagy juh, a kétszeresét kell visszaadni.

4. Ha valaki lelegeltet egy szántóföldet vagy szõlõt, vagy marháját a másiknak a mezejére engedi, hogy az lelegelje, az fizesse meg becslés szerint a mezõ lelegelt részét. Ha az egész földet lelegeltette, akkor a föld vagy a szõlõ legmagasabb hozamát térítse meg a károsítottnak.

5. Ha a tûz elterjed, eléri a bozótot, s elpusztítja a kéverakást, az álló termést vagy a szántóföldet, akkor annak, aki a tüzet rakta, kártérítést kell fizetnie.

6. Ha valaki pénzt vagy tárgyakat rábíz másra megõrzés végett, s azt ellopják az illetõ házából, akkor a tolvajnak, ha elfogják, kétszeres kártérítést kell fizetnie.

7. Ha a tolvajt nem találják, a ház tulajdonosa jelenjen meg Isten elõtt, s ott jelentse ki, hogy nem vette el másnak a javait.

8. Minden olyan bûncselekménynél, amely szarvasmarhára, szamárra, juhra, ruhára vagy bármilyen más elveszett dologra vonatkozik, amelyrõl valaki azt állítja, hogy az övé, a vitát Isten elé kell hozni. Akit Isten bûnösnek nyilvánít, az fizessen kétszeres kártérítést a másiknak.

9. Ha valaki megõrzésre átad egy szamarat, szarvasmarhát, juhot vagy egyéb állatot, s az elpusztul, kárt szenved, vagy ellopják úgy, hogy senki sem látja,

10. akkor az Úr elõtti eskü döntsön kettõjük között, hogy az illetõ nem vette el a másikét. A tulajdonos vigye el, ami megmaradt, a másiknak nem kell kártérítést fizetnie.

11. De ha az ellopott állatot megtalálják nála, fizessen kártérítést a tulajdonosnak.

12. Ha vadállat tépte szét és ezt bizonyítani tudja, akkor a kárt nem kell megtérítenie.

13. Ha azonban kölcsönkérte a másiktól, és eltörik valamelyik tagja vagy elpusztul, akkor, ha a tulajdonos nem volt jelen, teljes kártérítésre van kötelezve.

14. Ha a tulajdonos jelen volt, nem kell kártérítést fizetnie. Ha a tulajdonos kölcsönzõ, akkor kapja meg a kölcsönzési díjat.

15. Ha valaki egy hajadont, aki még nincs eljegyezve, elcsábít és vele hál, fizesse meg a jegyajándékot és vegye el.

16. De ha az apja nem akarja hozzáadni, fizesse meg azt az összeget, amelyet a hajadonnak jegyajándékul adni szoktak.

17. Jósnõt ne hagyj életben.

18. Aki állattal közösül, lakoljon halállal.

19. Aki más isteneknek áldozatot mutat be, azon be kell tölteni az átkot.

20. Az idegent ne használd ki és ne nyomd el, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban.

21. Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok.

22. Ha durván bántok vele, s õ hozzám kiált, meghallom panaszát,

23. és fellobban haragom. Kard által veszítlek el benneteket, hogy asszonyaitok özvegyek, gyermekeitek árvák legyenek.

24. Ha a népembõl való szegénynek, aki közötted él, pénzt kölcsönzöl, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára. Ne követelj tõle kamatot.

25. Ha embertársad köntösét zálogba veszed, napszálltakor add vissza neki.

26. Ez az egyetlen takarója, amelybe beburkolja testét. Különben mi alatt hálna? Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert irgalmas vagyok.

27. Istent ne káromold, néped vezetõjét ne átkozd.

28. Ne késlekedj felajánlást tenni szérûd bõségébõl és új borodból. Fiaid közül az elsõszülöttet add nekem.

29. Így kell tenned szarvasmarháddal és juhoddal is. De az elsõszülött hét napig maradjon anyjánál, s csak a nyolcadik napon ajánld fel nekem.

30. Legyetek szent emberek elõttem. Ezért a ragadozók által széttépett állatot ne egyétek meg, hanem adjátok a kutyáknak.





“Subamos sem nos cansarmos, sob a celeste vista do Salvador. Distanciemo-nos das afeições terrenas. Despojemo-nos do homem velho e vistamo-nos do homem novo. Aspiremos à felicidade que nos está reservada.” São Padre Pio de Pietrelcina