1. Az Úr megnyugtatta Mózest: "Nézd, olyanná teszlek a fáraó elõtt, mint egy isten, és testvéred, Áron lesz a prófétád.

2. Neki mondj el mindent, amit veled közlök, s testvéred, Áron továbbítsa a fáraónak, hogy így elengedje Izrael fiait országából.

3. Ám én megkeményítem a fáraó szívét, és sok jelet meg csodát mûvelek majd Egyiptom földjén.

4. Mivel a fáraó nem fog szavatokra hallgatni, azért kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, keményen megbüntetem, és úgy vezetem ki seregemet, népemet, Izrael fiait Egyiptomból.

5. Minden egyiptomi, ahányan csak vannak, meg fogja tudni, hogy én vagyok Jahve, amikor majd kinyújtom kezem az egyiptomiak ellen, és Izrael fiait kivezetem körükbõl."

6. Mózes és Áron engedelmeskedtek és az Úr parancsa szerint jártak el.

7. Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom esztendõs volt, amikor a fáraóval tárgyaltak.

8. Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz:

9. "Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat és dobd a fáraó elé, az majd kígyóvá változik."

10. Mózes és Áron a fáraó elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó és szolgái elé dobta a botját, s az kígyóvá változott.

11. Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal.

12. Mind ledobták botjukat, s azok kígyóvá változtak. Áron botja azonban elnyelte a botjaikat.

13. A fáraó szíve mégis kemény maradt, s nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr elõre megmondta.

14. Az Úr így szólt Mózeshez: "A fáraó szíve megkeményedett, nem akarja elbocsátani a népet.

15. Keresd fel holnap reggel a fáraót, amikor lemegy a folyóhoz, és várd meg a folyó partján. Vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott,

16. s közöld vele: Jahve, a héberek Istene küldött hozzád, hogy mondjam meg neked: engedd kivonulni népemet, hogy a pusztában áldozatot mutasson be nekem. Te azonban mindeddig nem hallgattál rám.

17. Ezért ezt mondja az Úr: ez lesz a bizonyíték számodra, hogy én Jahve vagyok: rácsapok a vízre a botommal, amelyet a kezemben tartok, s az vérré változik.

18. A halak elpusztulnak a folyóban, s ettõl a folyó úgy fog bûzleni, hogy az egyiptomiak az undortól nem tudják majd meginni a vizét."

19. Az Úr így szólt Mózeshez: "Mondd meg Áronnak, vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei fölé: a folyók, a csatornák, a mocsarak és minden ciszterna fölé, hogy vérré váljanak. Váljék vérré mind Egyiptom egész földjén, még az is, ami a fa- vagy kõedényekben van."

20. Mózes és Áron úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Felemelte botját, s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott.

21. A folyó halai elpusztultak, s ettõl a folyó annyira bûzlött, hogy az egyiptomiak nem tudták inni a vizét. Mindenütt vér volt Egyiptomban.

22. De az egyiptomi varázslók a maguk tudományával ugyanazt mûvelték. Ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt elõre megmondta.

23. A fáraó elindult, és visszatért házába anélkül, hogy a történteknek jelentõséget tulajdonított volna.

24. Az egyiptomiak ivóvíz után ástak a folyó partján, mert nem tudták meginni a folyó vizét.

25. Hét nap múlt el azután, hogy az Úr rácsapott a vízre.

26. Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: "Menj a fáraóhoz és közöld vele: Ezt mondja az Úr: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem.

27. Ha nem engeded, hogy kivonuljanak, akkor Egyiptom egész földjét békával sújtom.

28. Nyüzsögni fognak a folyóban, azután kijönnek és behatolnak a házakba, a hálószobákba, az ágyadra, szolgáidnak és alattvalóidnak a házába, a kemencéibe és dagasztóteknõibe.

29. Sõt, a békák felmásznak rád, szolgáidra és minden alattvalódra."





“O Santo Rosário é a arma daqueles que querem vencer todas as batalhas.” São Padre Pio de Pietrelcina