Jelenések könyve, 14

1. S láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki viselte az õ és Atyjának homlokára írt nevét.

2. Aztán szózatot hallottam az égbõl, mint nagy vizek zúgását vagy szörnyû mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat.

3. Új éneket énekeltek a trón elõtt, a négy élõlény és a vének elõtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földrõl megváltott száznegyvennégyezer.

4. Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek maradtak és mindenüvé követték a Bárányt, bárhová ment. Õk a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány elsõ termése.

5. Ajkukon nincs hazugság: szeplõtelenek.

6. Aztán láttam, hogy egy másik angyal átrepül az égbolton. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a föld minden lakójának, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.

7. Nagy szóval hirdette: "Féljétek az Istent és dicsõítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le az ég és a föld, a tenger és a vízforrások alkotója elõtt!"

8. Ezt (az angyalt) egy másik angyal követte; ezt hirdette: "Elesett, elesett a nagy Babilon, amely kicsapongása tüzes borával megrészegítette mind a nemzeteket."

9. Egy harmadik angyal is megjelent, és nagy hangon így szólt: "Aki leborul a vadállat és képmása elõtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét,

10. az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tûzben fog gyötrõdni a szent angyalok és a Bárány színe elõtt.

11. Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása elõtt, s viselték nevének bélyegét."

12. Ez az alapja a szentek állhatatosságának, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét.

13. Erre szózatot hallottam az égbõl: "Jegyezd fel: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik õket."

14. Ezután fehér felhõt láttam, a felhõn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló.

15. A templomból egy másik angyal jött ki, és nagy szóval kiáltott a felhõn ülõnek: "Ereszd neki sarlódat és arass, mert eljött az aratás ideje, és a vetés már érett a földön."

16. A felhõn ülõ a földre vetette sarlóját és learatta a földet.

17. Majd egy másik angyal lépett ki az ég templomából, éles metszõkés volt nála.

18. Egy harmadik angyal az oltárról lépett elõ, ennek a tûz fölött volt hatalma. Harsány hangon szólt annak, akinél az éles metszõkés volt: "Ereszd neki éles metszõkésedet, és szüreteld le a föld szõlõfürtjeit, mert beértek a szemek."

19. Erre az angyal a földre vetette metszõkését, leszüretelte a föld szõlõjét, és bedobálta Isten haragjának hatalmas sajtójába.

20. A kádat a városon kívül kitaposták, és ezerhatszáz stádiumnyira annyi vér folyt ki belõle, hogy a lovaknak a zablájukig ért.