Gefunden 10880 Ergebnisse für: ott

  • még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nõtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esõt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet mûvelje. (Teremtés könyve 2, 5)

  • Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élõlénnyé. (Teremtés könyve 2, 7)

  • És az Úristen a földbõl mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. (Teremtés könyve 2, 9)

  • Egy Édenben eredõ folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt. (Teremtés könyve 2, 10)

  • Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkõ is. (Teremtés könyve 2, 12)

  • Az Úristen parancsot adott az embernek: "A kert minden fájáról ehetsz. (Teremtés könyve 2, 16)

  • Az Úristen megteremtette még a földbõl a mezõ minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette õket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. (Teremtés könyve 2, 19)

  • Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mezõ minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítõtársat, aki hasonló lett volna hozzá. (Teremtés könyve 2, 20)

  • Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. (Teremtés könyve 2, 21)

  • Azután az Úristen az emberbõl kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. (Teremtés könyve 2, 22)

  • Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás elõtt. (Teremtés könyve 2, 25)

  • Az asszony látta, hogy a fa élvezhetõ, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcsébõl, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belõle. (Teremtés könyve 3, 6)


“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina