Löydetty 10880 Tulokset: ott
még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nõtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esõt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet mûvelje. (Teremtés könyve 2, 5)
Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élõlénnyé. (Teremtés könyve 2, 7)
És az Úristen a földbõl mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. (Teremtés könyve 2, 9)
Egy Édenben eredõ folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt. (Teremtés könyve 2, 10)
Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkõ is. (Teremtés könyve 2, 12)
Az Úristen parancsot adott az embernek: "A kert minden fájáról ehetsz. (Teremtés könyve 2, 16)
Az Úristen megteremtette még a földbõl a mezõ minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette õket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. (Teremtés könyve 2, 19)
Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mezõ minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítõtársat, aki hasonló lett volna hozzá. (Teremtés könyve 2, 20)
Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. (Teremtés könyve 2, 21)
Azután az Úristen az emberbõl kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. (Teremtés könyve 2, 22)
Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás elõtt. (Teremtés könyve 2, 25)
Az asszony látta, hogy a fa élvezhetõ, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcsébõl, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belõle. (Teremtés könyve 3, 6)