Gefunden 651 Ergebnisse für: Istennel Való Közösség
A tartományok fejedelmei, a szatrapák, a királyi tisztviselõk támogatták a zsidókat, Mardokeustól való félelmükben. (Eszter könyve 9, 3)
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
De mégis beszélni szeretnék a Mindenhatóval, vitába szeretnék szállni az Istennel. (Jób könyve 13, 3)
Hogyha elkerüli a vasfegyvereket, akkor egy acélból való íj döfi át. (Jób könyve 20, 24)
A közösség körébõl kitaszítják õket, s kiabálnak rájuk, mint a tolvajokra. (Jób könyve 30, 5)
Páratlan gyalázat volna az ilyesmi, és olyan bûn, amely bírák elé való. (Jób könyve 31, 11)
Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségbõl való Barákel fiának, a buzi Elihunak a haragja. Jób ellen támadt fel haragja, mert az Isten elõtt igaznak gondolta magát. (Jób könyve 32, 2)
Valóban azt mondta: "Mit ér az embernek, hogyha barátságban él is az Istennel." (Jób könyve 34, 9)
Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki nem mérhetõ! ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem gyõzném. (Zsoltárok könyve 40, 6)
Nem rejtettem el szívembe igaz tetteidet, magasztaltam hûségedet és segítségedet. Kegyelmedrõl nem hallgattam, a nagy közösség elõtt hûségedet nem titkoltam. (Zsoltárok könyve 40, 11)
Minden idõben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsõítettük. (Zsoltárok könyve 44, 9)
"Nézzétek, aki nem Istennél keresett oltalmat, aki a gazdagság teljére hagyatkozott, azt, aki gonoszsága révén lett hatalmas!" (Zsoltárok könyve 52, 9)
