Gefunden 25068 Ergebnisse für: És
Salamon király huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer bárányt mutatott be véresáldozatul. Így szentelte föl a király és az egész nép az Isten templomát. (Krónikák II. könyve 7, 5)
Míg a papok beosztásuk szerint a helyükön álltak, a leviták Dávid dicsõítõ énekeit adták elõ, kezükben az Úr hangszereivel, amelyeket Dávid király azért készíttetett, hogy magasztalják az Urat, mert irgalma örökkévaló. A velük szemben álló papok pedig a trombitákat fújták. Ott állt az egész nép is. (Krónikák II. könyve 7, 6)
Salamon az Úr temploma elõtt elterülõ középsõ udvart is fölszentelte. Ott égette el ugyanis az égõáldozatokat és a közösségi áldozatok háját, mert a Salamon által készített oltáron nem fértek el az égõáldozatok meg az ételáldozatok és a hájrészek. (Krónikák II. könyve 7, 7)
Ebben az idõben Salamon hét napon át tartotta az ünnepet és vele egész Izrael: hatalmas gyülekezet, Hamat bejárójától Egyiptom patakjáig. (Krónikák II. könyve 7, 8)
A nyolcadik napon aztán záróünnepséget rendezett. Hét napon át avatta fel ugyanis az oltárt, és hét napig tartott az ünnep. (Krónikák II. könyve 7, 9)
Végül a hetedik hónap huszonharmadik napján hazaküldte a népet sátraiba. Örültek és boldogok voltak, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal, Salamonnal és Izraellel, az õ népével. (Krónikák II. könyve 7, 10)
Salamon tehát szerencsésen befejezte az Úr templomát, a királyi palotát és mindazt, amit az Úr templomában és a maga házában meg akart valósítani. (Krónikák II. könyve 7, 11)
Ekkor éjjel megjelent Salamonnak az Úr, és azt mondta neki: "Meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet választottam magamnak, hogy az áldozat helye legyen. (Krónikák II. könyve 7, 12)
Ha bezárom az eget, és elmarad az esõ; ha megparancsolom a sáskáknak, hogy pusztítsák el az országot, vagy ha pestist küldök népemre, (Krónikák II. könyve 7, 13)
de ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égbõl, megbocsátom bûneit, és meggyógyítom országát. (Krónikák II. könyve 7, 14)
Szemem tehát nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak. (Krónikák II. könyve 7, 15)
Kiválasztottam ugyanis, és szentté tettem ezt a templomot, hogy benne legyen nevem mindörökre, és ott is maradjon szemem és szívem mindenkor. (Krónikák II. könyve 7, 16)
