Zsoltárok könyve, 32
2. Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.
2. Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.
A 32. zsoltár a vallomások és a megbocsátás zsoltárának, amelyben a zsoltáros kifejezi örömét, hogy Isten megbocsátott. Beszél arról, hogy a bűneinek vallomásának hiánya fizikailag és érzelmileg befolyásolta őt, de ünnepli Isten jóságát is, hogy megbocsátja és helyreállítsa azokat, akik vele fordulnak. Az alábbiakban öt vers található a 32. zsoltárban szereplő témákkal kapcsolatban:
Példabeszédek 28:13: "Aki, aki fedezi a bűncselekményeit, soha nem fog virágzni; de az, ami bevallja őket, és elhagyja őket, az irgalmasságot fog elérni." Ez a vers rávilágít a vallomások és a megtérés fontosságára, hogy megkapja Isten megbocsátását.
Ézsaiás 1:18: "Gyere, és mondjuk, mondjuk az Úrnak; még ha a bűneid is olyanok, mint a skarlát, akkor fehérek lesznek, mint a hó; még ha vörös, mint Carmesim, akkor olyan fehér gyapjúvá válnak." Ez a vers Isten kegyelméről szól a megbocsátás miatt, és fehéressé teszi őket, mint a hó.
1 János 1:9: "Ha bevalljuk a bűneinket, akkor hű, és csak megbocsátani nekünk bűneinket, és megtisztítson minket minden igazságtalanságtól." Ez a vers hangsúlyozza a vallomás és a megtérés fontosságát Isten megbocsátásának és tisztításának megkapásában.
Zsoltár 51:10: "Teremti bennem, Istenem, tiszta szív, és megújítja bennem egy egyenes szellemet." Ez a vers a bűnbánat ima, amelyet a szív tisztításával és megújításával kér.
Zsoltár 34:18: "A megtört szívvel rendelkezők ura közelében, és megmenti a szellemi jogot." Ez a vers Isten jóságáról szól, hogy közel álljanak azokhoz, akiknek törött és bántalmazott szívük van, készen állnak a megbánásra és a megbocsátásra.
“Deus nunca me recusou um pedido”. São Padre Pio de Pietrelcina
