Zsoltárok könyve, 72
1. (Salamontól.) Ítéletedet, Isten, bízd a királyra, jogaidat ruházd a király fiára:
2. kormányozza igazságosan népedet, méltányosan szegényeidet.
3. A hegyek és halmok hozzanak békét a népnek! Igazságosan
4. ítélkezik az alacsony sorsúak fölött, és segíti a szegények fiait, az erõszakost azonban megtöri.
5. Élni fog minden nemzedéken át, amíg a nap süt és világít a hold.
6. Úgy száll le, mint esõ a mezõre, mint a záporesõ, amely átitatja a földet.
7. Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége, amíg csak el nem tûnik a hold.
8. Uralkodni fog tengertõl tengerig, a nagy folyótól a föld határáig.
9. A puszta lakói leborulnak elõtte, ellenségei megcsókolják a földet.
10. Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek.
11. A föld minden királya meghódol elõtte, és minden nép szolgál neki.
12. Megváltja a szegényt, aki hozzá kiált, az elhagyottat, akin senki sem könyörül.
13. A kicsit és a gyöngét felkarolja, megmenti a szegények életét.
14. Megszabadítja õket az erõszaktól és az igától, vérük drága a szemében.
15. [Éljen hát, Sába aranyát adják oda neki!] Imával köszöntik és áldják mindörökké.
16. Gabona árassza el a földet a hegyek csúcsáig, gyümölcs teremjen bõségben, mint a Libanonon, legyen virág is annyi, mint a gyom a földön!
17. Neve áldott lesz mindörökre, neve fennmarad, ameddig csak világít a nap. Benne áldást nyer minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek.
18. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki egyedül vitt véghez csodát;
19. áldott legyen örökre fönséges neve, az egész föld legyen dicsõségével telve! Úgy legyen! Úgy legyen!
20. [Vége Izáj fia, Dávid imájának.]