Nehemiás könyve, 1
1. Nehemiásnak, Hakalja fiának szavai. Amikor Artaxerxész király huszadik évének Kiszleu hónapjában Szuza várában voltam,
2. fölkeresett egyik testvérem, Hanani, Júdeába való emberekkel. Érdeklõdtem tõlük a zsidók felõl, a fogságtól megmenekült maradék és Jeruzsálem felõl.
3. Így válaszoltak nekem: "Akik a fogságot elkerülték s ott maradtak abban a tartományban, azok nagy nyomorúságban és megalázottságban élnek. Jeruzsálem bástyája romokban hever, kapuit pedig tûz emésztette meg."
4. Amikor ezeknek hírét vettem, leültem, sírtam és napokig gyászoltam, böjtöltem és könyörögtem az ég Istenének színe elõtt.
5. Így szóltam: "Ó, Uram, égnek Istene, nagy és félelmetes Isten, te megtartod a szövetséget, és irgalmas vagy azokhoz, akik szeretnek és megtartják parancsaidat.
6. Figyeljen füled és legyen nyitva a szemed, s hallgasd meg szolgád imáját, amelyet szolgáidért, Izrael fiaiért most éjjel és nappal hozzád intézek. Megvallom Izrael fiainak vétkeit, amelyeket elkövettünk ellened. Én is, atyám háza is vétkeztünk.
7. Súlyosan vétettünk ellened, nem tartottuk meg parancsaidat, törvényeidet és rendelkezéseidet, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál.
8. Emlékezz szavadra, amelyet Mózes szolgádnak jelentettél ki, amikor azt mondtad: Ha hûtlenné váltok, szétszórlak benneteket a népek közé.
9. Ha azonban visszatértek hozzám, megtartjátok parancsaimat és teljesítitek õket, még ha az ég széléig szét lesztek szórva, onnan is összegyûjtlek benneteket, és visszahozlak arra a helyre, amelyet nevem hajlékául kiválasztottam.
10. A te szolgáidat és népedet nagy hatalmaddal és erõs karoddal megmentetted.
11. Ó, Uram, halld meg szolgád könyörgését, s szolgáidnak a kérését, akik szívesen félik nevedet. Hadd legyen ma szerencséje szolgádnak, engedd, hogy kegyelmet találjon ez elõtt az ember elõtt!"