Efezusiaknak írt levél, 1
1. Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élõ szenteknek, a Krisztus Jézusban hívõknek.
2. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentõl és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!
3. Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket.
4. Mert õbenne választott ki bennünket a világ teremtése elõtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk elõtte. Szeretetbõl
5. eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által - akarata és tetszése szerint - fogadott gyermekeivé legyünk;
6. hogy magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.
7. Õbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bûneink bocsánatát bõséges kegyelme folytán,
8. amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk.
9. Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az õbenne elõre meghatározott jóságos tervét,
10. hogy elérkezik az idõk teljessége, és Krisztusban, mint Fõben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van.
11. Igen, mi is õbenne nyertük el az örökséget annak végzésébõl, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz.
12. Szolgáljunk hát felsége dicsõségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket.
13. Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne.
14. Õ a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsõségére.
15. Azóta, hogy értesültem Urunk Jézusba vetett hitetekrõl és minden szent iránt tanúsított szeretetetekrõl,
16. mindig hálát adok értetek, és imádságomban újra meg újra megemlékezem rólatok.
17. Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsõség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek.
18. Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között,
19. és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, hívõkön.
20. Nagyszerû erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette,
21. minden fejedelemségnek, hatalomnak, erõnek és uralomnak, s minden néven nevezhetõ méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendõben is.
22. Mindent lába alá vetett, õt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette:
23. ez az õ teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz.