Habakuk könyve, 1
1. Látomás, amelyet Habakuk próféta látott.
2. Meddig kell még Uram, segítségért folyamodnom anélkül, hogy meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: "Erõszak!", anélkül, hogy megszabadítanál?
3. Miért feded fel elõttem a gonoszságot, és mutatod meg a nyomorúságot? Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam elõtt; a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik.
4. Csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül. Üldözi a gonosz az igazat, a jogot kicsavarják.
5. Tekintsetek a népekre és lássátok, ámuljatok és csodálkozzatok: mert olyan dolgot viszek majd végbe napjaitokban, hogy el sem hinnétek, ha elbeszélnék.
6. Lám, idehozom a káldeusokat, ezt a vad és kegyetlen nemzetet, amely messze földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát.
7. Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat.
8. Lovai gyorsabbak a párducnál, mérgesebbek az esti farkasnál. Lovasai özönlenek, lovasai messzirõl jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra.
9. Fosztogatni jön valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek, mint a fövény.
10. Ez a nép gúnyt ûz a királyokból, a fejedelmeket nevetségessé teszi; fittyet hány minden erõdre, töltést emel és beveszi õket.
11. Aztán megfordul, és elvonul, mint a szélvész. Bûnös, akinek az ereje az istene!
12. Nem te vagy-e Uram, õsidõktõl fogva az én Istenem, Szentem, aki nem hal meg? Te rendelted Uram, ide, hogy ítéletet tartson. Te tetted sziklává, hogy büntessen.
13. Szemed tisztább annál, hogysem a gonoszságra tekints, a nyomorúságot nézni sem tudod. Miért tekintesz hát e hitszegõkre, miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat?
14. Úgy bánsz az emberrel, mint a tengeri halakkal, mint a gazdátlan csúszómászókkal.
15. Mind kiemeli horoggal, varsájába fogja, hálójába gyûjti, aztán örül és ujjong.
16. Ezért varsájának mutat be áldozatot, hálójának gyújt jó illatot, mert azok juttatták jó fogáshoz, és bõséges eledelhez.
17. Nemde szüntelen kiüríti hálóját, és pusztítja a népeket irgalom nélkül?