Királyok II. könyve, 1
1. Acháb halála után Moáb elszakadt Izraeltõl.
2. Achaszja pedig Szamariában a rácson át leesett a tetõrõl, és betegen feküdt. Ezért követeket küldött ezzel a megbízatással: "Menjetek, kérdezzétek meg Baal-Zebubot, Ekron istenét, vajon felépülök-e bajomból?"
3. Az Úr angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: "Indulj, menj eléje Szamaria királya követeinek és kérdezd meg tõlük: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét mentek megkérdezni?
4. Ezért ezt mondja az Úr: Többé nem kelsz föl fekvõhelyedrõl, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod." Ezzel Illés továbbment.
5. Amikor a követek visszatértek, (Achaszja) megkérdezte: "Miért jöttetek vissza?"
6. Ezt válaszolták: "Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvõhelyedrõl, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod."
7. Megkérdezte tõlük: "Milyen volt az az ember, aki szembejött veletek és ezeket a szavakat intézte hozzátok?"
8. "Szõrruha volt rajta, a derekán pedig bõröv" - felelték. Erre megjegyezte: "Illés volt, a tisbei."
9. Azután elküldött hozzá egy ötven (férfi) fölé rendelt embert az ötvennel együtt. Az éppen akkor ért oda, amikor egy hegy csúcsán ült, s így szólította meg: "Isten embere, a király parancsolja, gyere le!"
10. Illés azt felelte az ötven (férfi) fölé rendelt embernek: "Jól van, ha Isten embere vagyok, szálljon alá tûz az égbõl és pusztítson el ötven (embereddel) együtt." Erre tûz csapott le az égbõl és elpusztította az ötvennel együtt.
11. A király most egy másik ötven (férfi) fölé rendelt emberét küldte el hozzá az ötvennel együtt. Az elment és azt mondta neki: "Isten embere, azt parancsolta a király, gyere le!"
12. Illés azonban így válaszolt: "Ha Isten embere vagyok, szálljon alá tûz az égbõl, és pusztítson el az ötven (embereddel) együtt." Erre Isten tüze lecsapott az égbõl és elpusztította az ötvennel együtt.
13. Ezután még egy harmadik ötven (férfi) fölé rendelt embert is küldött. Hanem amikor a harmadik ötven (férfi) fölé rendelt ember fölment, leborult Illés elõtt és így szólt: "Isten embere, kíméld meg életemet és ennek az ötvennek az életét, ha számít valamit a szemedben.
14. Mert tûz szállt alá az égbõl, és elpusztította az elsõ két ötven (férfi) fölé rendelt embert. Hadd számítson hát az életem valamit a szemedben!"
15. Az Úr angyala azt mondja Illésnek: "Menj le vele, ne félj tõle." Erre fölállt, bement vele a királyhoz,
16. s azt mondta neki: "Ezt üzeni az Úr: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baal-Zebubot, Ekron istenét, azért nem kelsz föl többé fekvõhelyedrõl, amelyre lefeküdtél; biztos, hogy meghalsz."
17. Meg is halt az Úr szava szerint, amelyet az Úr Illés által hallatott és testvére, Jorám lett helyette a király, Júda királyának, Jehosafát fiának, Jorámnak a 2. esztendejében, mert neki nem volt fia.
18. Achaszja történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.