Zsoltárok könyve, 38
1. (Dávid zsoltára, emlékezésre.)
2. Ne fenyíts meg, Uram, haragodban, ne büntess engem felindulásodban!
3. Mert nyilaid belém hatolnak, és kezed rám nehezedik.
4. Nincs erõ testemben, mivel haragszol rám, s mert vétkeztem, nincs épség csontomban.
5. Fejem fölött túlontúl összecsapott a bûn, és hatalmas teherként rám nehezedik.
6. Sebeim mérgesek, üszkösek balgaságom miatt.
7. törõdött vagyok, meggörnyedtem, s naphosszat szomorúan járok.
8. Ágyékomban emészt a gyulladás, testemben semmi sem ép többé.
9. Elgyöngültem és levert vagyok, szívem fájdalmában felzokogok.
10. Uram, kívánságom világos elõtted, sóhajtásaim nem maradnak rejtve.
11. Szívem remeg, erõm elhagy, szemembõl kialszik a fény.
12. Barátaim, rokonaim elfordulnak nyomorúságomtól, s akik közel voltak, távol maradnak.
13. Csapdát vetnek, akik életemre törnek, pusztulással fenyegetnek, akik vesztemet akarják, s fondorlattal hálóznak be folyvást.
14. De már nem is hallom, olyan vagyok, mint a süket, olyan lettem, mint a néma, aki nem nyitja ki száját.
15. Olyan lettem, mint aki nem hall többé, akinek szájában nincs több felelet.
16. De mert benned bízom, Uram, te meghallgatsz, Uram és Istenem!
17. Azt mondom: "Ne mulassanak rajtam, ne nevessenek, ha botlik a lábam."
18. Valóban közel vagyok a pusztuláshoz, s a fájdalom nem hagy el soha.
19. Ezért beismerem vétkemet, és bánkódom bûnöm miatt.
20. De hatalmasok, akik ok nélkül bántanak, és sokan vannak, kik jogtalanul gyûlölnek.
21. A jót rosszal viszonozzák nekem, s megtámadnak, mert az igazságot keresem.
22. Uram, ne hagyj magamra, Istenem, ne maradj távol tõlem!
23. Siess segítségemre, Uram, üdvösségem!
