Jób könyve, 23
1. Erre Jób válaszolt és így szólt:
2. Panaszom még ma is keserûen hangzik, súlyosan ránehezül keze sóhajomra.
3. Ó, legalább tudnám, merre találok rá, hogyan juthatnék el a trónusa elé!
4. Magam képviselném elõtte ügyemet, s bizonyítékokkal volna tele a szám.
5. Legalább megtudnám, mit válaszol, és amit mond, azt elfogadnám.
6. Egész hatalmával perelne velem? Nem! De legalább meghallgatna.
7. Igaz ember szállna vele perbe, a magam perében gyõzelmet aratnék.
8. Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom.
9. Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem.
10. De hisz ismeri mind az útjaimat, és ha próbára tesz, aranynak minõsít.
11. Lépésrõl lépésre követte a lábam, megtartottam útját, nem tértem el tõle.
12. Nem távolodtam el ajka parancsától, szájának szózatát keblemben õriztem.
13. Amit határoz, ki tud azon változtatni? Keresztülvisz mindent, amit csak akar.
14. Így a sorsomat is beteljesíti. Sok efféle dolgot forgat elméjében,
15. azért rettegek úgy a színe elõtt. Ha csak rágondolok, máris megborzadok.
16. Isten volt, ki hagyta szívem elcsüggedni, félelemmel töltött el a Mindenható.
17. Mert elrejt elõle a sötétség, elõlem meg homály fedi el a jelenlétét.
