Löydetty 243 Tulokset: Rájuk
Rájuk méretre faragott, súlyos kövek kerültek, majd cédrusgerendák. (Királyok I. könyve 7, 11)
akkor azt mondják majd: azért, mert elhagyták az Urat, az õ Istenüket, aki kivezette atyáikat Egyiptom földjérõl, mert idegen istenekhez pártoltak, azokat imádták, nekik szolgáltak, azért hozta rájuk az Úr ezt a sok bajt." (Királyok I. könyve 9, 9)
De õ megfordult, rájuk nézett és az Úr nevében megátkozta õket. Erre kijött az erdõbõl két nõsténymedve és negyvenkettõt széttépett a fiúk közül. (Királyok II. könyve 2, 24)
Az egyik szolga ezt válaszolta: "Válasszunk ki a megmaradt lovak közül, amelyek itt vannak még, ötöt, hisz úgy is az a sors vár rájuk, mint arra a rengetegre, amelyik elpusztult, aztán küldjük el õket, járjanak utána a dolognak." (Királyok II. könyve 7, 13)
De már letelepedésükkor sem félték az Urat. Ezért az Úr oroszlánokat szabadított rájuk, ott üvöltöttek köztük. (Királyok II. könyve 17, 25)
Jelentették hát Asszíria királyának: "A népek, amelyeket ide hoztál és Szamaria városaiba telepítettél, nem tudják, milyen imádás illeti meg az ország Istenét. Emiatt oroszlánokat szabadított rájuk. Nézd, széttépik õket, mivel nem tudják, hogyan kell imádni az ország Istenét." (Királyok II. könyve 17, 26)
Nos, hát köss fogadást urammal, Asszíria királyával! Adok neked kétezer lovat, ha találsz lovasokat, akiket felültess rájuk. (Királyok II. könyve 18, 23)
Tizenkét marhán állt. Közülük három északra, három nyugatra, három délre és három keletre nézett. A medencét felülrõl helyezték rájuk, és egész hátsó részük befelé volt. (Krónikák II. könyve 4, 4)
Erre azt fogják felelni: Mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta õket Egyiptom földjérõl, más istenekhez szegõdtek, azokat imádták, és nekik hódoltak, azért hozta rájuk mindezt a bajt." (Krónikák II. könyve 7, 22)
Mivel a király nem hallgatott rájuk, Izrael egész népe így válaszolt a királynak: "Nincs részünk Dávidban, sem örökségünk Izáj fiában. Térj vissza sátraidba, Izrael, te meg, Dávid, nézz a magad háza után!" Azzal az egész Izrael visszatért sátraiba. (Krónikák II. könyve 10, 16)
Abija és népe akkora vereséget mért rájuk, hogy Izraelbõl ötszázezer válogatott férfi esett el sebeiben. (Krónikák II. könyve 13, 17)
és megverték az összes várost Gerár környékén, az Úr akkora félelmet bocsátott rájuk. Aztán kifosztották az összes várost. Sok zsákmány volt ugyanis bennük. (Krónikák II. könyve 14, 13)
