Löydetty 243 Tulokset: Rájuk
Istenünk, hát nem sújtsz le rájuk? Hiszen bennünk sincs elég erõ ekkora tömeggel szemben, amely ránk támad. Nem is tudjuk, mit kellene tennünk, csak a tekintetünk emeljük hozzád." (Krónikák II. könyve 20, 12)
Holnap gyertek le eléjük! A Cic nevû domboldalon fognak felvonulni, így rájuk találtok a völgy végén Jeruel pusztájával szemben. (Krónikák II. könyve 20, 16)
Jehojada halála után eljöttek Júda nemzetségének fejei, s bemutatták hódolatukat a királynak. A király ettõl kezdve rájuk hallgatott. (Krónikák II. könyve 24, 17)
Prófétákat küldött hozzájuk, hogy visszatérítsék õket az Úrhoz. De õk nem hallgattak rájuk, hiába figyelmeztették õket. (Krónikák II. könyve 24, 19)
Ezért az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre, rettegést, pusztulást bocsátott rájuk, és gúny tárgyává tette õket, amint saját szemetekkel láthatjátok. (Krónikák II. könyve 29, 8)
Végül odavitték a bûnért való áldozatra szánt bakokat is a király és a gyülekezet elé, és azok rájuk tették kezüket, (Krónikák II. könyve 29, 23)
Azért rájuk hozta Asszíria királyának hadvezéreit. Manasszét kampóval elfogták, megláncolva és bilincsbe verve Bábelbe hurcolták. (Krónikák II. könyve 33, 11)
Negyven évig gondot viseltél rájuk a pusztában, nem szenvedtek hiányt semmiben, ruhájuk nem vásott el, lábuk nem törött fel. (Nehemiás könyve 9, 21)
Ekkor így szólt hozzá az angyal: "Vágd fel a halat! Vedd ki a szívét, a máját és az epéjét, és vigyázz rájuk jól, a belét pedig dobd el, mert a szív, a máj és az epe jó orvosságnak." (Tóbiás könyve 6, 5)
Amikor Izrael fiai megtudták a dolgot, mindnyájan utánuk eredtek és Kobáig üldözték õket. Jeruzsálem és az egész hegyvidék lakói csatlakoztak hozzájuk, mert õk is tudtak róla, mi történt az ellenség táborában. A gileádiak és a galileaiak hátba támadták õket, s igen nagy csapást mértek rájuk, amíg Damaszkuszig és határaikig nem értek. (Judit könyve 15, 5)
De hiába ismételték neki napról napra, nem hallgatott rájuk. Ekkor jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon Mardokeus továbbra is úgy viselkedik-e, megmondta ugyanis nekik, hogy zsidó. (Eszter könyve 3, 4)
A király megengedte a zsidóknak, hogy a városokban összegyûljenek és megvédjék életüket: pusztítsák el, öljék meg és semmisítsék meg - gyermekeikkel és asszonyaikkal együtt - mind, aki a népbõl és a tartományból fegyveresen rájuk támad, a javaikat meg foglalják le zsákmányul. (Eszter könyve 8, 11)
