Löydetty 1540 Tulokset: Eli

  • Õ tehát kifaragott két kõtáblát, amilyenek az elsõk voltak. Mózes másnap korán reggel elindult a Sínai-hegyre, ahogy az Úr megparancsolta, és vitte magával a kõtáblát. (Kivonulás könyve 34, 4)

  • Áldozatod vérét ne ajánld fel kovászossal együtt, s a húsvéti bárányból ne maradjon meg semmi másnap reggelig. (Kivonulás könyve 34, 25)

  • Negyven nap és negyven éjjel idõzött ott az Úrnál, közben semmit sem evett és semmit sem ivott. Felírta a kõtáblákra a szövetség szavait, a tíz kijelentést. (Kivonulás könyve 34, 28)

  • Ezután a többi izraelita is odament, és Mózes közölte velük mindazt, amit az Úr a hegyen neki mondott. (Kivonulás könyve 34, 32)

  • A hajlék számára összesen készített: húsz deszkát a déli oldalra, (Kivonulás könyve 36, 23)

  • Az udvart is elkészítette: a déli, a dél felé esõ oldal függönye száz könyök hosszú, sodort szálú lenvászon volt, (Kivonulás könyve 38, 9)

  • A köntös közepén levõ nyílás olyan volt, mint a páncéling nyílása. A nyakkivágás körül szegélyt varrtak, hogy be ne szakadjon. (Kivonulás könyve 39, 23)

  • Bevitte a mécstartót a találkozás sátrába, a hajlék déli oldalába, az asztallal szembe, (Kivonulás könyve 40, 24)

  • Ha valaki ilyen esetekben vétkezik: Hallotta a kifejezett átkot és neki tanúskodnia kellett volna, mivel látta és tudta a dolgot, de semmit sem fed föl, ezért viseli bûne terhét. (Leviták könyve 5, 1)

  • Vagy bármilyen emberi szennyet érint, amelynek érintése tisztátalanná tesz, ha nem is vette észre, de késõbb rájön, akkor is felelõsség terheli. (Leviták könyve 5, 3)

  • hozzon az Úrnak jóvátételi áldozatul az elkövetett bûnért egy nõstényt a nyájból (juhot vagy kecskét) engesztelõ áldozatul, a pap pedig végezze el fölötte az engesztelés szertartását, és az megszabadítja õt a bûntõl. (Leviták könyve 5, 6)

  • Ha nem áll módjában juhot-kecskét venni, vigyen az Úrnak az elkövetett bûnért jóvátételi áldozatul két gerlét vagy két galambot. Az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat égõáldozatul. (Leviták könyve 5, 7)


“Não queremos aceitar o fato de que o sofrimento é necessário para nossa alma e de que a cruz deve ser o nosso pão cotidiano. Assim como o corpo precisa ser nutrido, também a alma precisa da cruz, dia a dia, para purificá-la e desapegá-la das coisas terrenas. Não queremos entender que Deus não quer e não pode salvar-nos nem santificar-nos sem a cruz. Quanto mais Ele chama uma alma a Si, mais a santifica por meio da cruz.” São Padre Pio de Pietrelcina