Löydetty 1540 Tulokset: Eli
s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett el. A felhõ sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz. (Kivonulás könyve 14, 20)
A reggeli õrség idején az Úr a tûz- és felhõoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére és megzavarta. (Kivonulás könyve 14, 24)
Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján. (Kivonulás könyve 14, 30)
Ezután Izrael Mózes parancsára elindult a Sás-tengertõl, Sur pusztája felé vették útjukat, s három napig meneteltek anélkül, hogy vizet találtak volna. (Kivonulás könyve 15, 22)
Ezután Elimbe érkeztek. Ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Itt táboroztak le a víz mellett. (Kivonulás könyve 15, 27)
Elindultak Elimbõl, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el. (Kivonulás könyve 16, 1)
Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen. (Kivonulás könyve 16, 2)
Mózes így szólt Áronhoz: "Mondd az izraeliták egész közösségének: járuljatok az Úr elé, mert õ hallotta zúgolódástokat." (Kivonulás könyve 16, 9)
Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és õk a puszta felé fordultak, az Úr dicsõsége megjelent felhõ alakjában. (Kivonulás könyve 16, 10)
Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez. (Kivonulás könyve 17, 11)
a másiknak a neve Eliezer volt, "mivel - úgymond - atyám Istene lett a segítségem. Õ mentett meg a fáraó kardjától." (Kivonulás könyve 18, 4)
Refidimbõl indultak el, a Sínai pusztába érkeztek, és a pusztaságon táboroztak le. Az izraeliták táborukat a heggyel szemben ütötték fel. (Kivonulás könyve 19, 2)
