1 (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.
2 Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit? Ki hirdetheti minden dicsõségét?
3 Boldogok, kik szem elõtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden idõben.
4 Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedrõl, segítségeddel siess hozzám!
5 Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel.
6 Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat mûveltünk.
7 Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat, nem gondoltak mérhetetlen irgalmadra; a Vörös-tengernél a Fölséges ellen lázadtak,
8 mégis megmentette õket neve miatt, hogy kinyilvánítsa hatalmát.
9 Parancsot adott a Vörös-tengernek, s az szárazzá vált; úgy vezette át õket az áron, mint a pusztán.
10 Gyûlölõik hatalmából kimentette õket, s kiszabadította az ellenség kezébõl.
11 Ellenségüket elborította a víz, egy sem maradt életben közülük.
12 Erre hittek szavának és zengték dicséretét.
13 Ám hamar elfeledték, amit tett, és nem akartak bízni a szavában.
14 A pusztában saját vágyukat követték, a kietlen földön kísértették az Istent.
15 Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje õket.
16 A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére.
17 Erre megnyílt a föld és elnyelte Dátánt, eltemette Abiron hadát.
18 Lobogó láng csapott fel seregeik ellen, és megemésztette a vétkeseket.
19 A Hórebnél borjút formáltak maguknak, leborultak az arany képmás elõtt.
20 Dicsõségét fölcserélték a bika képével, amely szénával táplálkozik.
21 Elfeledték Istent, aki megmentette õket, s aki nagy dolgokat mûvelt Egyiptomban.
22 Csodadolgokat Kám földjén, félelmetes tetteket a Vörös-tengernél.
23 Már arra gondolt, hogy eltörli õket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. Õ eléje lépett, hogy fékezze haragját, és ne hozzon pusztulást rájuk.
24 Ócsárolták az ígéret földjét, nem bíztak meg ígéretében.
25 Sátraikban pártütés támadt, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 Erre fölemelt kézzel megesküdött nekik, hogy eltiporja õket a pusztában.
27 Szétszórja nemzetségüket a pogányok között, elszéleszti õket messze országokba.
28 Meghajoltak Baal-Peor elõtt, és ettek a halotti áldozatból.
29 Gonosz tetteikkel haragra ingerelték, ezért súlyos csapás érte õket.
30 De fölkelt Pinchász és ítélkezett, erre megszûnt a csapás.
31 Ez érdemül számított neki, nemzedékeken át mindörökre.
32 Majd ismét megharagították Meriba vizénél, miattuk kellett Mózesnek is lakolnia.
33 Mert megkeserítették a lelkét, meggondolatlanul szólt az ajka.
34 Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett.
35 Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket.
36 Az õ isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük.
37 Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak.
38 Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket,
39 tetteikkel megfertõzték magukat, gonoszságuk miatt hûtlenek lettek.
40 Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára.
41 A pogányok kezébe adta õket, s gyûlölõik uralkodtak rajtuk.
42 Ellenségeik elnyomták õket, öklük lesújtott rájuk.
43 Majd újra meg újra megmentette õket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaestek vétkeikbe.
44 Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket.
45 Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát.
46 Engedte, hogy részvétet találjanak azoknál, akik õket fogságba hurcolták.
47 Ments meg minket, Urunk, mi Istenünk, és vezess haza a pogány népek közül! Hogy magasztaljuk szent nevedet, és téged dicsérve dicsekedhessünk.
48 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökké! Mondja az egész nép: Úgy legyen!
Versículos relacionados com Zsoltárok könyve, 106:
A 106 zsoltár tükrözi Izrael történetét és az Istennel való kapcsolatát, amely magában foglalja mind az isteni kegyelmet, mind az emberi hűtlenséget. A zsoltáros azzal kezdődik, hogy az embereket arra buzdítja, hogy köszönetet mondjanak Istennek, majd összefoglalják Izrael történetét, beleértve az Exodus -t, a Sinai -t, a sivatagi utazást és az ígért földhöz, hangsúlyozva, hogy az emberek lázadtak Isten ellen. és annak következményei. Íme öt vers a 106. zsoltárban szereplő témákkal kapcsolatban:
Zsoltár 106:1: "Dicsérje az Urat. Dicsérje az Urat, mert jó; kedvessége örökké tart." Ez a vers arra buzdítja az embereket, hogy dicsérjék az Urat, felismerve jóságukat és kegyelmüket.
Zsoltár 106:6: "Vétkeztünk, mint a szüleink; hamisságot követettünk el, nyertünk." Ez a vers elismeri Izrael népének hűtlenségét és annak hajlandóságát, hogy elmozduljon Istentől.
Zsoltár 106:21-22: "Elfelejtettek Isten, Megváltóját, aki nagy dolgokat tett Egyiptomban, csodálkozik Cam földjén, félelmetes dolgok a Vörös-tengeren." Ez a vers kiemeli Isten kegyelmét az Izrael Egyiptomból való felszabadításában és hűségükben, hogy a sivatagon keresztül vezessék őket.
Zsoltár 106:32-33: "A Meriban vizein is bosszantották őt, és Rosszul sikeresek voltak Mózesnek miatt; mert súlyosbították a szellemét, hogy gondatlanul beszélt az ajkán." Ez a vers hasonlít Izrael népének Meribá -ban való hűtlenségére, ahol panaszkodtak Istenre és Mózes haragját okozták.
A 106:43 Zsoltár: "Sokszor átadták őket, de velük lázadtak velük a céljukban, és megsemmisítették őket." Ez a vers kiemeli Isten kegyelmét, hogy megszabaduljon Izrael népétől ellenségeiktől, de elismeri az emberek hűtlenségét is, hogy többször ellene rebella.
Chapters: