1 (A karvezetõnek a "Ne töröld el" szerint - miktam Dávidtól, amikor Saul elõl barlangba menekült.)
2 Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, lelkem hozzád menekül! Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul.
3 Istenhez kiáltok, a Fölségeshez, Istenhez, aki jót tett velem.
4 Küldjön segítséget az égbõl és mentsen meg, sújtsa szégyennel üldözõimet. Árassza ki Isten kegyelmét és hûségét.
5 Oroszlánok közt kell laknom, amelyek mohón felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre köszörült kard.
6 Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsõséged!
7 Hálót vetettek lábam elé, lelkemet megalázták, vermet ástak nekem, de maguk hullottak bele.
8 A szívem nyugodt, Istenem, a szívem nyugodt, énekelek neked és zsoltározok.
9 Ébredj fel, lelkem, citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt!
10 A népek közt magasztallak Uram, a pogányok közt énekelek neked.
11 Mert irgalmad az égig felér, hûséged eléri a felhõket.
12 Uram, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsõséged!
Versículos relacionados com Zsoltárok könyve, 57:
Az 57. zsoltár Dávid imája, amikor Saulból elmenekült és egy barlangba rejtett. Felszólít Isten segítségét és védelmét, felismerve, hogy csak ő képes megmenteni őt. Dávid kifejezi bizalmát Istenben és hűségében, és arra kéri őt, hogy küldje el kegyelmét és igazságát. Az alábbiakban öt vers található a Zsoltár 57 -es témáival kapcsolatban:
Zsoltár 7:10: "A pajzsom Istenben van, aki megmenti a szív egyeneseit." Dávid bízik Istenben, hogy megvédje és megmentse őt.
Zsoltár 18:2: "Az Úr az én sziklám, erődöm és a felszabadítóm; Istenem az én sziklám, akinek menekültem. Ő a pajzsom és az a hatalom, amely megment, a torony." Dávid felismeri, hogy csak Isten képes megvédeni és megmenteni őt, és ő az ő erődje és menedéke.
Zsoltár 31:3: "Mert te vagy a sziklám és az erődöm; a neved kedvéért vezetj és vezessenek." Dávid bízik Istenben, hogy vezesse és megvédje neve kedvéért.
Zsoltár 46:1: "Isten a menedékünk és az erődünk, a segítségnyújtás mindig jelen van a hátrányokban." Dávid menedéket talál Istenben, bízva abban, hogy a hátrányok idején jelen van.
Zsoltár 59:9: "Ó, az én erőm, benned bízom; te, Istenem, te vagy az én menedékem." Dávid bízik Istenben, mint erejében és menedékében, felismerve, hogy csak ő képes megmenteni őt.
Chapters: