Zsidóknak írt levél, 1

Katolikus Biblia

1 Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz,

2 ezekben a végsõ napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az idõket is teremtette.

3 Mint dicsõségének kisugárzása és lényegének képmása, õ tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bûntõl való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,

4 s annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk.

5 Vajon melyik angyalnak mondta valaha: "A fiam vagy, ma szültelek?" Vagy: "Én atyja leszek, õ meg a fiam."

6 Ám amikor Elsõszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: "Imádja õt Isten minden angyala."

7 Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tûzlángokká.

8 A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszõje.

9 Az igazságot szereted, a gonoszságot gyûlölöd, azért kent föl Isten, a te Istened, a vigasság olajával minden társad felett.

10 Továbbá: Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája.

11 Ezek elmúlnak, de te nem múlsz el soha, mindenek elavulnak, mint valami ruha.

12 Akár a köntöst, úgy göngyölöd össze õket, s mint a ruha, úgy változnak meg. Ám te ugyanaz vagy, és esztendeid nem érnek véget.

13 Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: Jobbom felõl foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet?

14 Nemde õk mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget.






Chapters: