Számok könyve, 12
1. Akkor Mirjam és Áron Mózes ellen fordultak a kusita asszony miatt, akit elvett; egy kusita nõt vett el (feleségül).
2. Ilyeneket mondogattak: "Vajon csak Mózessel beszélt az Úr? Velünk talán nem beszélt?" Az Úr hallotta.
3. Mózes azonban nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön.
4. Az Úr egyszer csak így szólt Mózeshez, Áronhoz és Mirjamhoz: "Menjetek mind a hárman a megnyilatkozás sátorához!" Tehát odamentek mind a hárman.
5. Az Úr akkor alászállt a felhõoszlopban, a sátor bejáratához lépett és szólította Áront és Mirjamot. Ezek ketten elõléptek.
6. Az Úr így szólt: "Halljátok szavamat! Ha valaki próféta köztetek, általában látomásban jelenek meg neki vagy álmában szólok hozzá.
7. De nem így (teszek) szolgámmal, Mózessel. Õ mindenütt otthonos házamban.
8. Vele szemtõl szembe beszélek, nem pedig rejtélyesen. Igen, õ láthatja az Urat a maga valóságában. Hát hogy mertetek mégis szolgám, Mózes ellen szóbeszédet kezdeni?"
9. S az Úr haragja fölgerjedt ellenük. Amikor elment,
10. s a felhõ eltûnt a sátor felõl, lám, Mirjamot, mint a hó, ellepte a lepra. Amikor Áron Mirjamhoz fordult, lám, az (már) leprás volt.
11. Akkor Áron így szólt Mózeshez: "Kérlek, uram, ne büntess azért a bûnért, amit esztelenségünkben elkövettünk.
12. Ne legyen olyan, mint a halott újszülött, amelynek teste félig elenyészik, mire elhagyja anyja méhét!"
13. Mózes az Úrhoz kiáltott: "Kérlek, Istenem, add vissza az egészségét!"
14. Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: "Ha az apja köpte volna szembe, vajon nem kellene-e magát hét napig szégyellnie? Hét napig ki kell zárni a táborból, aztán ismét be lehet fogadni."
15. Mirjamot tehát hét napra kiközösítették a táborból. De a nép addig nem vonult tovább, míg újra vissza nem fogadták.
16. Azután tovább vonult a nép Hacerotból és Paran pusztájában táborozott.
