Sirák fia könyve, 24

1. A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát.

2. Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekedve mondja:

3. "Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet.

4. Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhõoszlopon állt.

5. Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét.

6. A tenger hullámain és az egész földön, minden nép s nemzet közt uralkodó voltam.

7. Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram.

8. Ekkor a mindenség Teremtõje parancsot adott, Teremtõm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: "A sátradat Jákobban üsd fel, és az örökrészed Izraelben legyen."

9. Õsidõktõl fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre.

10. Szolgáltam elõtte, az õ szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet.

11. Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppenúgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye.

12. Dicsõséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az õ örökrészén.

13. Magasra nõttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben.

14. Magasra nõttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nõttem fel.

15. Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban.

16. Mint a terebint, kiterjesztem ágaim, ágaim szépek és ékesek.

17. Rügyeket hajtottam, mint a szõlõtõke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek.

19. Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel.

20. Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél.

21. Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belõlem, még jobban szomjazik.

22. Nem szégyenül meg, aki rám hallgat, akik hozzám szegõdnek, azok nem vétkeznek."

23. Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt.

25. Bõven, mint a Fizon, árasztja a bölcsességet, mint a Tigris folyó az elsõ termés napjain.

26. Úgy gyarapszik tõle a bölcsesség, ahogy megduzzad az Eufrátesz folyó, vagy mint a Jordán aratás idején.

27. Okulástól árad, akárcsak a Nílus, vagy miként a Gichon a szüret napjain.

28. Nem ért célt az elsõ, aki fürkészni kezdte, de az utolsó sem jutott a végére.

29. Gondolatai, mint a tenger végtelenje, tanácsai pedig mélyebbek az óceánnál.

30. Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet.

31. Így szóltam: "Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat." De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett.

32. Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara.

33. Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késõ nemzedékek.

34. Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres.