Énekek éneke, 2
1. Olyan vagyok, mint a szároni nárcisz, én vagyok a völgyek lilioma.
2. Mint a bogáncs között a liliom, olyan a mátkám a lányok között.
3. Akár az erdõ fái között az almafa, olyan a szerelmem az ifjak között. Forró vágyam árnyékában ülni, mert gyümölcse édes az ínyemnek.
4. Bevezet a bornak házába, fölöttem lebeg zászlaja, a szerelem.
5. Adjatok mazsolás kalácsot, hadd kapjak erõre, üdítsetek föl almával, mert a szerelemtõl egész beteg vagyok!
6. A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol.
7. Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, a gazellákra s a mezõk szarvasára, ne zavarjátok meg a szerelmemet, s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!
8. Csitt! A szerelmem! Nézzétek, õ jön ott, ugrál a hegyeken és szökell a dombokon!
9. Szerelmem olyan, mint a gazella, a fiatal szarvas a hasonmása. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelõdik a rácson át.
10. Aztán köszön, s így szól szerelmesem: Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!
11. Nézd, elmúlt a tél, elállt az esõ, elvonult.
12. A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szõlõmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön.
13. Már színesedik az elsõ fügetermés, hajtanak a szõlõk s jó illatot árasztanak. Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!
14. Sziklák hasadékában fészkelõ galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.
15. Fogjátok meg a rókákat s a rókafiakat, mert feldúlják a szõlõt, a mi szõlõnket is, amely éppen most virágzik!
16. A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok; liliomok közt legeltet (mostanában).
17. Míg föl nem támad a nappali szellõ, és az árnyékok útnak nem indulnak, térj vissza, kedvesem, mint a gazella, vagy mint a szarvasborjú a szövetség hegyein.
