Gefunden 32 Ergebnisse für: udvari
Ekkor Izrael királya magához hívott egy udvari szolgát és megparancsolta neki: "Hívd gyorsan Mikajehut, Jimla fiát!" (Krónikák II. könyve 18, 8)
A király körül szolgálatot teljesítõ udvari emberek ezért így szóltak hozzá: "Hadd keressünk a királynak szép szûz leányokat. (Eszter könyve 2, 2)
akkor e város kapuin királyok vonulnak majd be, akik Dávid királyi székén ülnek; szekéren és lovon járnak majd, õk maguk, udvari embereik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. És ennek a városnak mindig lesz lakója. (Jeremiás könyve 17, 25)
Ez azután történt, hogy Jechonja király elhagyta Jeruzsálemet az anyakirálynéval, az udvari tisztségviselõkkel, Júda és Jeruzsálem fõembereivel meg a kovácsokkal és az egyéb mesteremberekkel együtt. (Jeremiás könyve 29, 2)
Tehát Júda és Jeruzsálem fõembereit, az udvari tiszteket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között, (Jeremiás könyve 34, 19)
Ám a kusita Ebed-Melech, a királyi palota egyik udvari tisztje meghallotta, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király éppen a Benjamin-kapunál volt. (Jeremiás könyve 38, 7)
Akkor Jochanan, Kárea fia, és a vele tartó tisztek összegyûjtötték a népnek azt a maradékát, amelyet Jismael, Netanja fia hurcolt el Micpából, azután, hogy megölték Achikám fiát, Gedalját, tehát azokat a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket meg udvari szolgákat, akiket (Jochanan) visszahozott Gibeonból. (Jeremiás könyve 41, 16)
Foglyul ejtette a városban azt az udvari tisztet is, aki a harcosok parancsnoka volt; aztán hetet a király személyes barátai közül, akiket még a városban talált: a seregek parancsnokának titkárát, aki a katonák számbavételéért felelt; és még más hatvan elõkelõ embert is, akik a városban voltak. (Jeremiás könyve 52, 25)
A király meghagyta Aspenáznak, udvari emberei fõnökének, hogy válogasson ki Izrael fiai közül néhány királyi vérbõl vagy elõkelõ családból származó ifjat. (Dániel könyve 1, 3)
Az udvari emberek fõnöke azonban új nevet adott nekik: Dánielt Béltsacárnak, Hanaját Sadráknak, Misaelt Mesaknak és Azarját Abednegónak nevezte el. (Dániel könyve 1, 7)
Dániel azonban elhatározta magában, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és a borral. Azért arra kérte az udvari emberek fõnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. (Dániel könyve 1, 8)
Bár az Isten az udvari emberek fõnökében jóindulatot és irgalmat ébresztett Dániel iránt, (Dániel könyve 1, 9)
