Gefunden 10773 Ergebnisse für:

  • Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult. (Teremtés könyve 12, 4)

  • Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére. (Teremtés könyve 12, 5)

  • A fáraó udvari fõtisztviselõi is látták és dicsérték a fáraó elõtt. Az asszonyt tehát a fáraó palotájába vitték, (Teremtés könyve 12, 15)

  • Ábrámmal pedig jól bántak miatta. Juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgálólányokat, szamárkancát és tevéket ajándékoztak neki. (Teremtés könyve 12, 16)

  • Erre a fáraó hívatta Ábrámot, és így szólt hozzá: "Mit tettél velem? Miért nem vallottad be, hogy a feleséged? (Teremtés könyve 12, 18)

  • Ábrám tehát feleségével és minden vagyonával visszatért Egyiptomból a Negebre, vele volt Lót is. (Teremtés könyve 13, 1)

  • A Negebrõl fokozatosan Bétel felé vonult, addig a helyig, ahol elõször táborozott Bétel és Ai között, (Teremtés könyve 13, 3)

  • Lótnak, aki Ábrámmal tartott, szintén voltak juhai, barmai és sátrai. (Teremtés könyve 13, 5)

  • Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. (A vidéken akkor kánaániták és periziták laktak.) (Teremtés könyve 13, 7)

  • Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: "Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. (Teremtés könyve 13, 8)

  • Nemde, nyitva áll elõtted az egész vidék? Válj el tehát tõlem: ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra mégy, én balra." (Teremtés könyve 13, 9)

  • Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött - mielõtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje, egészen Coárig. (Teremtés könyve 13, 10)


“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina