Gefunden 1997 Ergebnisse für: Volt
Hiszkija volt az, aki elrejtette Gichon vizeinek felsõ lefolyását, és levezettette Dávid városának nyugati oldalára. Hiszkijának minden dolga sikerült. (Krónikák II. könyve 32, 30)
De amikor Bábel fejedelmei követeket küldtek hozzá, hogy érdeklõdjön a csodajel után, amely az országban történt, elhagyta õt az Isten. Próbára akarta tenni, hogy megismerje mindazt, ami a szívében volt. (Krónikák II. könyve 32, 31)
Uralkodásának nyolcadik esztendejében, amikor még ifjú volt, kezdte el atyja, Dávid Istenének szolgálatát. A tizenkettedik évben látott hozzá, hogy Júdát és Jeruzsálemet megtisztítsa a magaslatoktól, a bálványoktól, a faragott és öntött képektõl. (Krónikák II. könyve 34, 3)
Tehát Hilkija és akiket a király vele küldött, elmentek a Jeruzsálem újvárosában lakó Hulda prófétaasszonyhoz. A ruhafélére felügyelõ Haszra unokájának és Tokhát fiának, Sallumnak volt a felesége. Ezeknek megfelelõen beszéltek vele. (Krónikák II. könyve 34, 22)
Huszonhárom éves volt Joacház, amikor trónra lépett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. (Krónikák II. könyve 36, 2)
Jojakim huszonöt éves volt, amikor a trónra lépett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úrnak, az õ Istenének szemében. (Krónikák II. könyve 36, 5)
Jojachin nyolcéves volt, amikor trónra lépett, aztán három hónapig és tíz napig volt király Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úr szemében. (Krónikák II. könyve 36, 9)
Cidkija huszonegy éves volt, amikor trónra lépett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. (Krónikák II. könyve 36, 11)
Felvonultatta ellenük a kaldeusok királyát, szentélyük falai között karddal megölette ifjaikat. Nem volt kímélet sem ifjúnak, sem hajadonnak, de még az öregnek vagy az aggastyánnak sem, hanem kezébe adta valamennyiüket. (Krónikák II. könyve 36, 17)
nem számítva a szolgákat és szolgálókat, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak. Volt köztük kétszáz énekes és énekesnõ. (Ezdrás könyve 2, 65)
A lovak száma hétszázharminchat volt, az öszvéreké kétszáznegyvenöt, (Ezdrás könyve 2, 66)
Nem lehetett megkülönböztetni az örömkiáltásokat a nép zokogásától. Oly nagy volt ugyanis a nép zajongása, hogy messze földre elhallatszott. (Ezdrás könyve 3, 13)
