Gefunden 328 Ergebnisse für: Saul halála

  • Amikor Dávid kivonult, bárhova küldte is Saul, mindig gyõzedelmeskedett. Ezért Saul hadi népe élére rendelte. S megkedvelte az egész nép, sõt Saul tisztjei is. (Sámuel I. könyve 18, 5)

  • A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyõzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. (Sámuel I. könyve 18, 6)

  • És a táncoló asszonyok így énekeltek: "Saul legyõzte ezreit, Dávid meg tízezreit." (Sámuel I. könyve 18, 7)

  • Emiatt Saul nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog. Azt mondta: "Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem meg csak ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!" (Sámuel I. könyve 18, 8)

  • Ezért ettõl a naptól kezdve Saul irigy szemmel nézte Dávidot. (Sámuel I. könyve 18, 9)

  • Saul meglendítette a lándzsáját, és azt mondta magában: "Odaszegezem Dávidot a falhoz." De Dávid kétszer is kitért elõle. (Sámuel I. könyve 18, 11)

  • Saul félt Dávidtól, mert vele volt az Úr, Saultól azonban elfordult. (Sámuel I. könyve 18, 12)

  • Saul ezért eltávolította a környezetébõl. Megtette egy ezer emberbõl álló csapat parancsnokává, õ vonult ki a nép élén. (Sámuel I. könyve 18, 13)

  • Amikor Saul látta, hogy mennyi sikert ér el, félni kezdett tõle. (Sámuel I. könyve 18, 15)

  • Saul így szólt Dávidhoz: "Nézd, itt a legidõsebb lányom, Merab. Hozzád adom feleségül. Csak légy továbbra is bátor ember, és vezesd az Úr harcait." Saul ugyanis azt mondta magában: "Nem vetek rá kezet, vessenek inkább a filiszteusok." (Sámuel I. könyve 18, 17)

  • Amikor elérkezett az ideje, hogy Saul lányát, Merabot Dávidnak adják, a Mecholából való Adrielhez adták hozzá feleségül. (Sámuel I. könyve 18, 19)

  • Michal azonban, Saul lánya, beleszeretett Dávidba. Amikor jelentették Saulnak, rendjén valónak találta a dolgot. (Sámuel I. könyve 18, 20)


“Para que se preocupar com o caminho pelo qual Jesus quer que você chegue à pátria celeste – pelo deserto ou pelo campo – quando tanto por um como por outro se chegará da mesma forma à beatitude eterna?” São Padre Pio de Pietrelcina