Gefunden 909 Ergebnisse für: Saul és David
Saul pedig magához vette azon a napon, és nem engedte többé vissza az apjához. (Sámuel I. könyve 18, 2)
Amikor Dávid kivonult, bárhova küldte is Saul, mindig gyõzedelmeskedett. Ezért Saul hadi népe élére rendelte. S megkedvelte az egész nép, sõt Saul tisztjei is. (Sámuel I. könyve 18, 5)
A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyõzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. (Sámuel I. könyve 18, 6)
És a táncoló asszonyok így énekeltek: "Saul legyõzte ezreit, Dávid meg tízezreit." (Sámuel I. könyve 18, 7)
Emiatt Saul nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog. Azt mondta: "Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem meg csak ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!" (Sámuel I. könyve 18, 8)
Ezért ettõl a naptól kezdve Saul irigy szemmel nézte Dávidot. (Sámuel I. könyve 18, 9)
Másnap történt, hogy amikor betért a házába pihenni, Istennek egy gonosz lelke rátört Saulra. Dávid pengette a hárfát, mint máskor, Saulnak azonban lándzsa volt a kezében. (Sámuel I. könyve 18, 10)
Saul meglendítette a lándzsáját, és azt mondta magában: "Odaszegezem Dávidot a falhoz." De Dávid kétszer is kitért elõle. (Sámuel I. könyve 18, 11)
Saul félt Dávidtól, mert vele volt az Úr, Saultól azonban elfordult. (Sámuel I. könyve 18, 12)
Saul ezért eltávolította a környezetébõl. Megtette egy ezer emberbõl álló csapat parancsnokává, õ vonult ki a nép élén. (Sámuel I. könyve 18, 13)
Amikor Saul látta, hogy mennyi sikert ér el, félni kezdett tõle. (Sámuel I. könyve 18, 15)
Saul így szólt Dávidhoz: "Nézd, itt a legidõsebb lányom, Merab. Hozzád adom feleségül. Csak légy továbbra is bátor ember, és vezesd az Úr harcait." Saul ugyanis azt mondta magában: "Nem vetek rá kezet, vessenek inkább a filiszteusok." (Sámuel I. könyve 18, 17)
