Gefunden 1312 Ergebnisse für: Salamon Király
a király szolgái pedig elmentek, és szerencsét kívántak urunknak, Dávid királynak, mondván: Tegye a te Istened Salamon nevét még dicsõségesebbé, mint a te nevedet, trónját pedig még fönségesebbé, mint a te trónodat! A király meghajolt fekvõhelyén. (Királyok I. könyve 1, 47)
S beszélt is a király: Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma úgy intézte, hogy nemzetségembõl való király üljön trónomra, s ezt szememmel láthatom." (Királyok I. könyve 1, 48)
Nyomban jelentették Salamonnak: "Lám, Adoniját olyan félelem fogta el Salamontól, hogy megragadta az oltár szarvát és azt mondta: Esküdjék meg nekem Salamon király, hogy kardját nem döfi szolgájába." (Királyok I. könyve 1, 51)
Salamon azt felelte: "Ha derék embernek bizonyul, haja szála sem görbül meg. De ha bûnösnek találják, meg kell halnia." (Királyok I. könyve 1, 52)
Ezzel Salamon elküldött és elvitette az oltártól. El is ment és Salamon király elé borult. Salamon azonban azt mondta neki: "Menj haza!" (Királyok I. könyve 1, 53)
Az az idõ, amíg Dávid királyként uralkodott Izrael fölött, negyven esztendõt tett ki: Hebronban hét évig volt király, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig. (Királyok I. könyve 2, 11)
Salamon elfoglalta atyja trónját és megerõsítette királyságát. (Királyok I. könyve 2, 12)
Adonija, Haggit fia, elment Batsebához, Salamon anyjához és leborult elõtte. Az megkérdezte tõle: "Jót jelent jöveteled?" (Királyok I. könyve 2, 13)
S õ így szólt: "Magad is tudod, hogy engem illetett volna a királyság - egész Izrael rám tekintett (várva), hogy király legyek. A királyság azonban kicsúszott kezembõl, és a testvéremé lett, mert az Úr neki szánta. (Királyok I. könyve 2, 15)
S õ folytatta: "Beszélj Salamon királlyal, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a sunemi Abiságot." (Királyok I. könyve 2, 17)
Amikor Batseba belépett Salamon királyhoz, hogy Adonija ügyében beszéljen vele, a király fölkelt, elébe (ment), meghajolt elõtte, aztán a trónjára ült; a király anyjának odatettek egy széket, s helyet foglalt a jobbján. (Királyok I. könyve 2, 19)
Aztán így szólt: "Egyetlen kérésem volna hozzád, egészen kicsi, ne utasítsd el." A király azt felelte: "Csak add elõ a kérést, anyám, nem utasítalak el." (Királyok I. könyve 2, 20)