Gefunden 1311 Ergebnisse für: RAM
"Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe, hogy álljon bosszút az idegeneken, akik fölfedték egy szûznek az ágyékát, hogy bemocskolják, lemeztelenítették ágyékát, hogy szégyenbe hozzák, és meggyalázták méhét, hogy megalázzák. Mert azt mondtad: ilyen ne történjék meg, s mégis megtették. (Judit könyve 9, 2)
Senki sem tesz neked rosszat, hanem jól bánnak veled, mint uram, Nebukadnezár király szolgáival szokás bánni!" (Judit könyve 11, 4)
Judit így válaszolt neki: "Fogadd kegyesen szolgálód szavait, és engedd, hogy szolgálód beszéljen színed elõtt! Ma éjszaka semmiféle hazugságot nem mondok uramnak. (Judit könyve 11, 5)
Hallgass csak szolgálód szavára, és Isten szerencsés kimenetelt ad, s nem vall uram kudarcot vállalkozásával. (Judit könyve 11, 6)
Valóban, uram és parancsolóm, ne vesd meg szavait, hanem fontold meg szívedben, mert igazak. A mi fajtánkat nem éri csapás, kardnak nincs hatalma rajta, ha nem vétkezik Istene ellen. (Judit könyve 11, 10)
De most - nehogy elûzzék uramat vagy vereséget szenvedjen, õket pedig utolérje a halál -, hatalmába kerítette õket a bûn. Ám amikor csak bûnös dolgot visznek végbe, mindig magukra vonják Istenük haragját. (Judit könyve 11, 11)
Szolgálód ugyanis istenfélõ asszony, éjjel-nappal szolgál az ég Istenének. Nos, most melletted maradok, uram. Én, a te szolgálód, kimegyek éjjel a völgybe, s ott imádkozom Istenhez, hogy tudassa velem, mikor követik el vétküket. (Judit könyve 11, 17)
Holofernesz pedig azt mondta neki: "Isten jót tett, amikor a nép elõl ide küldött. A hatalom a mi kezünkben lesz, azokra pedig, akik megvetették uramat, a pusztulás vár. (Judit könyve 11, 22)
Amint igaz, uram, hogy élsz - mondta neki Judit -, szolgálód még el sem költi, amit magával hozott, az Úr már véghez viszi általam, amit tervezett." (Judit könyve 12, 4)
Elküldött Holoferneszhez, hogy mondják meg neki: "Parancsolja meg az én uram, hogy szolgálóját engedjék ki imádkozni." (Judit könyve 12, 6)
Bagoasz eltávozott Holofernesztõl, bement Judithoz és így szólt: "Ne vonakodjék ez a szép leány, hanem jöjjön el uramhoz, hadd tisztelje meg! Igyék velünk bort, vigadjon és legyen ezen a napon olyan, mint egy Asszur fiainak leányai közül, akik Nebukadnezár házában vannak." (Judit könyve 12, 13)
Judit így válaszolt neki: "Ki vagyok én, hogy ellenálljak az én uramnak? Ami kellemes lesz szemében, azt nyomban megteszem, és ez örömömre lesz halálom napjáig." (Judit könyve 12, 14)
